Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VI. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban
horvát lapok és könyvek olvasását is megtiltják. A tények eltorzítása, láthatjuk, hogy a horvát újságíróktól sem volt idegen. A horvát és a magyar sajtó nacionalista szemléletével, a tények elferdítésével és a gyűlöletes uszításokkal nemzedékeket fertőzött meg. A pánszláv mozgalom vezetői is felfigyeltek az éleződő konfliktusokra, és igyekeztek abból a maguk számára politikai és ideológiai tőkét kovácsolni. A Szentpéterváron megjelenő Vjedomoszti című napilap 1904. szept. 94 cikkében szinte sugallja a pánszláv eszmét. Biztatja és dicséri a tüntető horvátokat, akik évszázados álomból ébredtek fel, majd a küldetéstudatukra hívja fel a figyelmet. Mindenekelőtt a katolikus egyház tekintélyét és befolyását kell megszüntetni. Arra biztatja a horvátokat, hogy ne járjanak templomba, ne kereszteltessék meg gyermekeiket, ne temettessék el halottaikat a papokkal mindaddig, amíg Róma le nem mond a latin nyelvű liturgiáról. Egyúttal a cikk írója azt is sejteti, hogy ez csak a harc nyitánya, mert a fellelkesült nép majd nem csak egyházi, hanem társadalmi, gazdasági és politikai harcra is felkészül. Lehet-e csodálkozni azon, hogy az Ozbor hangvétele egyre magyarellenesebb lesz és teret ad a pánszláv eszméknek. A szlavóniai magyarság körében 1904-től terjesztik a „Néplapot", amelyet lelkes tanítók és papok népszerűsítenek. A lap Magyarországon jelent meg a Földművelésügyi Minisztérium kiadásában, kifejezetten a parasztság érdeklődésére számítva. Az első évben 300 példányt rendeltek 13 magyar község részére. 232 1905-ben a Julián Egyesület 451 példányt, a Dunántúli Ev. Ref. Püspökséghez tartozó községek pedig 300 Néplapot rendeltek. 233 A Polányi Zoltán által szerkesztett „Szlavóniai Magyar Újság" Eszéken 1909-ben került kiadásra, 2500 példányában jelentették meg. Az előfizetők az újságot az alábbi helyekről rendelték meg: Eszékről 335-en, Zágrábból 20-an, a szlavóniai vidéki előfizetők száma 1438 fő volt. Magyarországról 180-an fizették elő a lapot. A lap tulajdonosa 60 példányt értékesített, 155-t tiszteletpéldányként küldött a magyarlakta falvakba és további 312 példányt azokba a községekbe, amelyekben a lapot terjeszteni kívánták. 2 "' 1 A lap népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy az Ozbor horvát nyelvű lapot leszámítva, a legnagyobb népszerűségnek örvendett és a legtöbb előfizetője volt. A szerkesztő évi 4800 korona fizetést kapott, a lap pedig a magyar kormánytól 8000 korona szubvencióban részesült. Polányi nagy újságíró gyakorlattal rendelkezett, a korábbi években a Bukaresti Magyar Újságot szerkesztette. Tartózk* >dott a magyarországi napilapokra oly jellemző szélsőséges megnyilvánulásoktól. Tudta, hogy idegen környezetben ezzel csak kárt okozna és sajtótámadásoknak is kitenné magát. A lap hangvételét a higgadtság jellemezte, pótolhatatlan információkat juttatott el még a legeldugottabb pusztákba is. A magyarok hasznos kulturális és gazdasági információkat ismerhettek meg. Tartózkodott a politikai polémiától és nem követte a horvát sajtó harsány és nyílt nacionalizmusát. Hogy mennyi volt ebből a taktika, annak megállapítására nem vállalkozunk. Polányi Zoltán 1903-ban a miniszterelnöknek megküldött „emlékirataiból" megismerhetjük a szerkesztő politikai nézeteit is, amely szinkronban volt a magyar kormányzati szervek törekvéseivel. 235 Aligha lehetett véletlen, hogy a szerkesztői állást - amely bizalmi állásnak tekinthető - éppen ő kapta meg. Polányi abból a tényből indult ki, hogy a kisebbségben élő magyarság nemzeti gondozását nemcsak a sajtóval, hanem egyéb eszközökkel is támogatni kell. Harcot kell indítani a választójogért, mivel annak hiányában a magyarok a társországokban jelentéktelen szerepet játszanak. Valóban csak néhány százalékuk rendelkezett választójoggal, mert miként azt a korábbiakban
