Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
IV. Az ipar megkésett fejlődése a Délkelet-Dunántúlról
némileg azt meg is előzte. Ez az ipar azonban nem tekinthető modern értelembenvett gyáriparnak, erősen kötődött a falvakhoz, szétszórt, elaprózódott és déconcentrait volt, A viszonylagos ipari fejlődés fokmérője az is, hogy a Délkelet-Dunántúlon gyárak hiányában nem jöhettek létre nagy számban városok, a városiasodás szintjét csak Pécs és Kaposvár érte el. A fent jelzett városok agrárius jellegét jelzi az a tény, hogy 1880-ban Pécsett a népességnek 19,4%-a, négy évvel később 19,2%-a, Kaposvárott pedig 13,8%-a, illetve 15,2%-a tartozott az ipari foglalkozásúak közé. 120 A tőkefélhalmozódásnak és az ipari fejlődésnek a forrása az intenzifikáló nagybirtoküzemek, a tőkés bérletek és a paraszti kisüzemek voltak. Az agrárágazatban szembetűnő változások történtek, amelyek az 1880-as évektől még inkább felgyorsultak. Közülük csak néhányat említünk meg, lezajlott a csaknem teljes eszközváltás, új művelési ágak és termelési módszerek kerültek bevezetésre, a termésátlagok megkétszereződtek, bővült a hazai és a külföldi piac, és eddig soha nem tapasztalt méretekben áramlott a tőke a mezőgazdaságba jelzáloghitel formájában. 121 Az 1880-as évektől a mezőgazdasággal szoros korrelációban az ipar, főképpen a gyáripar is fellendült. A régióban különböző gépműhelyek, üzemek, javítótelepek jöttek létre, amelyek a nagybirtoküzemek igényeit elégítették ki. Az 1880-as években a gyáripar országosan kezd megerősödni, Délkelet-Dunántúlon e tekintetben még fáziskésésnek lehetünk tanúi. E régióban a gyáripar prioritása még nem következett be, miközben a kisipar stagnálása és versenyképtelensége már szembetűnővé kezdett válni. A századforduló évtizedeiben a gyáripar - ezen belül is a gépipar - fellendült. 1910-ben tizenegy gyártelep volt Baranyában, öt Somogyban és négy Tolna megyében. 122 Az ipar strukturális átalakulásának egyik következményeként említhetjük meg, hogy az egyes iparágak jelentősebbekké váltak, míg mások fontossága és szerepe csökkent. Az egykor húzó ágazat, „az. élelmiszeripar elvesztette hegemóniáját, jóllehet a régióban két jelentős cukorgyárat is építettek, Kaposvárott és Baranyaváron. A minőségi fejlődés jelzi, hogy a régióban részvénytársaságok is létrejöttek. 1911—12-ben Dél-Dunántúl területén már harmincnyolc ipari részvénytársaság szerepelt tizennyolcmillió korona alaptőkével." 123 Az élelmiszeripar után a legtöbb részvénytársaság a kő-, föld- és agyagiparban volt. Összességében mégis kijelenthetjük, hogy a térségben alakuló részvénytársaságok tőkeereje az országos átlagnál gyengébb volt, a munkáslétszám és a gépi felszereltség tekintetében is elmaradottabbnak bizonyult. A századelőn az ipar gyors fejlődése ellenére a kisipari forma volt a meghatározó még akkor is, ha 1900-1910 között a nagyvállalatok és alkalmazottaik száma gyorsabb ütemben nőtt, mint a Dunántúlon vagy országosan. 12 ' Ha a század utolsó évtizedeiben megvizsgáljuk megyénként az ipari munkásság létszámát, akkor az alábbi kép rajzolódik ki előttünk. 12-1 Baranya megye: Somogy megye: Tolna megye: Dunántúl: 1890 1900 % 47 563 49959 5,04 37 544 39214 4,45 36559 33 997 -7,01 368 058 407300 10,66
