Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

III. Agrárszocialista mozgalmak

enyhíteni. A nagybirtoküzemek szervezett ellenállása következtében, a mezőgazdasági munkások, azonban sok esetben csak korlátozott és ideiglenes engedményeket tudtak elérni. A cselédek Szent-György napi költözködésükkel a sérelmeket és a gondokat nem tudták megoldani, mivel azok az új helyeken újratermelődtek, és a feszültségek kiéleződtek. így érthető, hogy a Szlavóniába irányuló - évtizedekig tartó kivándorlás a cselédekre csábító erőként hatott. Később közülük számosan az óceánjárók fedélzetén Amerikába kivándorolva siratták a földet, amely legfeljebb csak befogadta őket, de tulajdonként sohasem birtokolták. Reménytelenül pusztította a falvak szegényeit a morbus hungaricus is. 1910-ben a tisztiorvosi jelentés szerint nyolc-tízezer fő lehetett a tüdőbetegek száma. Tíz év átlagában évente 1456-an haltak meg tüdővészben. A jelentés szerint a helyzet még ennél is katasztrofálisabb, mivel hat-hétszáz körül lehetett évente azoknak a tüdővészeseknek a száma, akik orvosi kezelés nélkül haltak meg.

88 Speciálisan somogyi betegségnek tekinthetjük a trachomát, amely főleg a Dráva menti horvát községek lakóit sújtotta. A katonai sorozások alkalmából is megállapították a lakosság fiatalabb korosztályának megrendült egészségi állapotát, amely különösképpen a falusi nincsteleneket jellemezte. 1911-ben a sorozásra utaltak 30,6%-a a katonai szolgálatra egészségügyi okok miatt alkalmatlan volt. 1913-ban arányuk már a 35%-ot is meghaladta.

89 Az egyke pedig különösképpen Belső-Somogyban a református családok védekezési eszközéül szolgált. Mindez taszította azokat, akik jövőkép nélkül élve többé már nem ragaszkodtak a szülőföldjükhöz. Az utólagosan megszépült és megszépített békebeli években a nép demokratikus jogait nem szélesítették ki, ellenben a közérdekre, többnyire az állam érdekére hivatkozva ellenőriztették a postamesterekkel a leveleket, listákat állítottak össze azokról, akik baloldali sajtóterméket olvastak. BARANYA MEGYE Az uradalmak közé ékelődött parasztgazdaságok lehetőségei és életkörülményei a XLX. század utolsó harmadától Baranyában is érzékelhetően rosszabbodtak. Az intenzív gazdálkodásra való áttérés minden tehertétele a parasztgazdaságokat sújtotta, előnyeiből pedig a nagybirtoküzemek részesedtek. A földjüket vesztett törpebirtokosok deklasszálódva, szakképzetlen munkaerőként a városokban főképpen Pécsett - kerestek munkát, közülük sokan sikertelenül. Egyet kell értenünk mindazokkal, akik szerint „a szegényparaszt és a munkanélküli földmunkásság bére maradt az éhséghatár szintjén a pécsi munkaerőpiacon."

90 A munkanélküliség társadalmi kiszélesedését és tömegesedését jelzi az a tény is, hogy munkaalkalmak hiányában a falusi kisiparosság, akiknek nagyobb része „kétlaki" tevékenységet folytatott ugyancsak nyomorúságos helyzetbe került. A munkaerő túlkínálat a mezőgazdasági bérek zuhanását vonta maga után. Elképesztőek voltak a lakáskörülmények is Délkelet-Dunántúl uradalmaiban, a cselédség nyomorúságos körülmények között, a járványos betegségeknek kiszolgáltatva tengette életét. Ha tekintetbe vesszük, hogy a városok lakóinak tetemes része, az ipari munkásság és a városokba bevándoroltak is hasonló körülmények között éltek, akkor számunkra már nem meglepő, hogy a szociáldemokrata eszmék a századforduló évtizedeiben a városokban és a falvakban termékeny talajra találtak. A szocialista eszmék elterjedését nemcsak a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezete szorgalmazta, hanem a központból,