Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

III. Agrárszocialista mozgalmak

Budapestről érkező agitátorok, a szlavóniai, főképpen Eszékről érkező munkásvezetők is, akik illegális és legális gyűléseken terjesztették a szocialista tanokat, szervezték a mozgalmat, magyarázták a programot és tömegeket kívántak maguk köré felsorakoztatni. A falvak lakóinak felvilágosító munkájában tevékeny szerepet játszottak a politikai röpiratok, nyomtatványok és a baloldali sajtótermékek. Az agrárszocialista szervezkedés 1896. és 97. évi sikerei a megyei és a helyi hatóságok figyelmét a szervezkedésre és a mozgalom vezetőire irányították. A vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy „az Alföldről áramlik az agitáció, de emellett budapesti sajtóanyag, Népszava, Volksstime, Népszabadság, Népjog, Földművelők Szaklapja, a Prijatelj Naroda pedig Eszéken keresztül Zágrábból érkezik.

91 Kétségkívül igaz, hogy a baranyai agrárszocialista mozgalmakban kimutathatóak azok az ideológiai vonások, amelyek az alföldi mozgalmakat jellemezték, így többek között az antiklerikális jelleg, a nazarenizmus, amely Békésben, a pesti és az alföldi szlovák földmunkásságnál is kimutathatók voltak.

92 Ha a megyei sajtótermék korabeli cikkeit áttekintjük, akkor egyértelműen nyilvánvalóvá válik, hogy a kor társadalmi konfliktusaira helyileg is felfigyeltek. Figyelmeztetőleg hangoztatták, hogy terjed a szocializmus és növekszik a földosztó hangulat. A liberális beállítottságú újságírók természetesen rámutattak azokra a visszásságokra is, amelyek súlyos konfliktusok forrásai voltak. A pécsi szociáldemokraták tekintetüket az eddig elhanyagolt falusi lakosságra vetették, általuk szavazókat kívántak szerezni, valamint a mozgalmat, amely egyoldalúan város- és munkáscentrikus volt, a falvakban a szegényparasztság körében is elterjeszteni kívánták. Az agrárszocialista mozgalomban 1901-ig Várkonyi, majd Mezőfi politikai eszméi is kimutathatók. Az utóbbi nézetei főképpen a Dárdai és a Mohácsi járás falvaiban terjedtek el. Végül is a pécsi szociáldemokraták mérsékelt programját fogadták el megyeszerte a századelő évtizedeitől. A pécsi pártszervezet és az 1901-ben alakult Földművelő Munkás Egylet közötti együttműködés kezdettől fogva kimutatható. Az egylet 1904. május 22-én tartotta pécsi konferenciáját, Baranya, Tolna, Somogy küldöttei megtárgyalták a régió földmunkásainak helyzetét és a szervezkedés lehetőségeit. Elhatározták, hogy cselédegyleteket szerveznek, a három vármegyében egységes és kötelező munkarendet dolgoznak ki. Vállalják a kisbirtokos parasztok szervezését a párszervezetekben és az egyletekben.

93 Ugyanakkor a szociáldemokraták között egyre inkább érzékelhető az a vélemény is, miszerint csak a munkásosztály a forradalmi erő, a parasztság egészét szimplifikálták, bizonyos fokig lenézték. Az agrárszocialista mozgalom Délkelet-Dunántúlon 1906 őszétől megélénkül. A Magyar Földmunkások Országos Szervezete Pécsett tartotta tanácskozását. Tolna, Somogy és Baranya falvaiban terjesztett meghívókon a munkabérek, az aratási- és cselédszerződések a napszámbérek rendezését, a gazdasági és politikai szervezkedés fontosságát hangoztatták. De a munkássajtó jelentőségére is felhívták a figyelmet. A századelőn 1901-1907 között a mozgalomban kimutathatóak a stagnálás jelei. Baranyában csökkent a földmunkások száma. Pécs ipara a bányák, a csatornázási munkálatok, az út- és vasútépítések, valamint a felgyorsuló és tömeges kivándorlás a földmunkások jelentős részét érintette, és mobilizálta a megyén belül, vagy éppen a határokon kívülre. A mozgalom kétségkívül meggyengült, a szociáldemokrata mozgalommal kötött jegyesség is csak átmeneti lehetett. A falu népe földet és tulajdont akart, ér-