Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

III. Agrárszocialista mozgalmak

még inkább a cselédek kevésbé voltak forradalmi lelkületűek. Kiszolgáltatott helyzetükből adódóan jobban meg voltak félemlítve, tovább alkalmazkodtak a konzervatív hagyományokhoz. Persze azt is tisztán látták, hogy a nagybirtokosok a megyei hatalmi gépezetbe beépülve akaratukat az erőszakszervezeteken keresztül is érvényesíthetik, Az elégedetlenség első ízben Hónig János fészerlaki bérletén robbant ki, 1897. július 2-án, amikor is a sztárjkoló felvidéki szlovák munkások közül ketten a csendőrgolyó áldozataivá váltak.

86 Az 1898. év újabb eseményeként a Lengyeltóti járás több községében aratósztrájkról tudósítottak. A századelőn a politikai pártcsatározások, és a választási küzdelmek ismét felrázták a somogyi falvak lakóit. A mozgalmak Baranya megyétől eltérően, itt spontán módon szerveződtek, a szociáldemokrata agitáció itt kevésbé érvényesült, bár bizonyíthatóan ilyen irányú törekvések itt is voltak. Várkonyi István bizalmi embere, Gvozdonovics János Szigetvárra érkezett, hogy a független szocialisták eszméit Somogyban is elterjessze. Általában a szocialisták agitációs tevékenysége felerősödött Csokonya körzetében és környékén, a helyi születésű, egykor jómódú parasztgazda, Gyura János terjesztette a szociáldemokrata eszméket. Hács községben 1904-ben Mezőfi Vilmos, később pedig a Szociáldemokrata Párt befolyása érvényesült. Az agitációt Nagy Sándor asztalossegéd, vándorszocialista agitátor végezte. A Csurgói járásban pedig Nagy István szobafestő, Mezőfi pártjának, az Újjászervezett Szociáldemokrata Pártnak tagja tevékenykedett. A vezetőket rövid idő után letartóztatták, bebörtönözték, majd kitoloncolták a megyéből. A katonai létszám csökkenése, a közterhek, az adó mérséklése, a nagybirtok felosztása és a népítélet végrehajtása az elégedetlenek körében továbbra is termékeny talajra találtak. 1905 nyarán az arató és cselédsztrájkok elementáris erővel törtek a felszínre, amelyek szinte valamennyi járást érintették. A követelések középpontjában a bérek emelése és a különböző terhelő szolgáltatások megszüntetése állott. A csendőrséggel és a katonasággal megfékezett sztrájkolok, a földesurak és a polgárság körében megyeszerte nagy riadalmat keltettek. Az erőszak alkalmazása mellett a földbirtokosok engedményeket is tettek, több helyen a szerződésekből a robotkötelezettségeket törölték. Mindezek ellenére 1906 nyarán a sztrájkok ismét felszínre törtek, ekkor azonban inkább a cselédség aktivitása dominált. Jóllehet a csendőrség elől éppen úgy meg kellett hátrálniuk, mint az előző évben az aratósztrájkot folytatóiknak, mozgalmuk nem volt eredménytelen. A Baranya Megyei Gazdasági Egyesület által 1906-ban - harmincnégy beérkezett válasz alapján - készült felmérés szerint a megyében öt helyen 10%-os, négy helyen 15%-os, tizenegy helyen 20%-os, öt helyen 25%-os, három helyen 30%-os, egy helyen pedig 60%-os béremelkedés mutatkozott az előző évhez viszonyítva.

87 Bár Somogy és Tolna megyékre vonatkozóan ilyen adatokkal nem rendelkezünk, a részadatok és a vonatkozó irodalom alapján megállapíthatjuk, hogy a munkabérek növelésére irányuló törekvések e megyékben is számottevő eredményeket értek el. A Baranya Megyei Gazdasági Egyesület a bérek emelkedését az általános drágulás mellett többek között azzal indokolta, hogy a parasztgazdaságok is intenzívebb gazdálkodást folytattak, különösen a szarvasmarha-tenyésztés volt jövedelmező, amellyel ellensúlyozhatták a növekvő napszámbéreket. A mezőgazdasági cselédeknek, és az agrárproletároknak azonban nem voltak ilyen lehetőségeik, így azok érthetően sztrájkokkal és különböző bérmozgalmakkal kívántak sorsukon