Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

A munkásszervezetek vezetői, az amerikai munkások bérszintjét féltik, mert a Közép- és Kelet-Európából bevándoroltak alacsonyabb bérért is hajlandók dolgozni. Nyilvánvalóan ez ellenszenvet váltott ki, amelyet a magyar munkások is kénytelenek voltak elviselni. Leopold szerint az itthon kialakult hátrányt a magyar munkás az óceánon túl sem tudja pótolni, ezért az 1907-ben megnövekedett visszavándorlást nem lehet a hazai viszonyok javulásával magyarázni. Akik hazakényszerülnek, azt látják, hogy ebben az országban semmi sem változott, várják azt a pillanatot, amikor az USA-ba ismét visszatérhetnek. Leopold tudományos igénnyel megírt tanulmányát a kivándorlás irodalmának egyik legszínvonalasabb munkájának tekinthetjük. A sajtóban a hírek rovatában egyre több áldozatról írnak, akik idegenben tragikus körülmények között haltak meg. Ezek elsősorban nem a hozzátartozóik miatt jelentek meg, mivel őket hivatalosan értesítették, inkább az elrettentést akarták velük elérni. A szenzációra éhes sajtónak az sem volt mindegy, hogy az olvasóknak hány példányt tudtak eladni. A Közérdek 1908. február 22-i számában egy volt pécsi diák, dr. Helvey Lajos az USA-ban írt „Visszavándorlás" című füzetét ismertette. A szerző a tanulmányát ugyancsak a katolikus nagygyűlésen mondta el. A visszavándorlás mellett érvelt, de annak szükségességét főképpen érzelmi okokkal indokolta és a honvágyra próbált hatni. A tapson kívül aligha lehetett nagyobb hatása az előadásának. Mind gyakrabban olvashatjuk, hogy a kivándorlási törvényt meg kell szigorítani. A földbirtokosokra, de még a lecsúszott dzsentrikre sem volt jellemző, hogy Amerikában látták volna az érvényesülés lehetőségét, inkább a közigazgatásban helyezkedtek el. Báró Jeszenszky- Ödön, volt paksi szolgabíró azonban 1909-ben végképp kivándorolt, állítólag Kanadában egy nagyobb birtokot vásárolt.

293 A Közérdek 1909. december 18-i számában ismét Kirschner József gépészmérnök terjedelmes levelét olvashatjuk, amely ,A lisztváros" címmel jelent meg. A korábbi cikkeiben a kivándorlókról többször negatívan nyilatkozott. Úgy tűnik, ő sem tudott Amerika vonzásának ellenállni és a kivándorlók népes táborát növelte. Levelében azúttal a hazai maradi viszonyokat elítélte és az amerikai fejlődés lelkes hívévé vált. A századelő első évtizedének utolsó évétől a kivándorlás Tolna megyében is mérséklődött. Ettől kezdve inkább csak a hírek rovatában jelentek meg rövid híradások. Mind több híradást olvashatunk azokról a hozzátartozókról is, akik útlevél hiányában illegálisan hagyták el az országot és kiszöktek az évek óta USA-ban élő férjekhez és édesapákhoz. A sajtó mint történeti forrás a kivándorlás kutatóinak hasznos, mivel számos információt közvetít. A vitában az ellentétes érveket is közölték, amelyekből érzékelhető, hogy a szerzők - az újságírók és a hozzászólók - felkészültségük, műveltségük és érdekeltségük alapján értékelték a magyar társadalom egészét érintő kivándorlási mozgalmat. 2. A közigazgatási hatóságok és a kivándorlcis Délkelet-Dunántúl megyéi közül a kivándorlás leginkább Tolna megyét érintette. A közigazgatás vezetői a tömeges kivándorlást nem tudták megakadályozni. A községi elöljáróságok, az Alispáni Hivatal nem volt felkészülve arra az adminisztrá-