Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VII. Kivándorlás Amerikába
Javasolta, hogy a kivándorlás okait országrészenként, megyénként, sőt községenként is meg kell vizsgálni. Szerinte Bedeg, Tolnaszántó és Értény falvakban a kivándorlást Esterházy Miklós - a környék földesura - tudná leginkább megfékezni, ha a szomszédos pusztákat kisbériéiként a parasztoknak juttatná. Aligha hiszem, hogy Esterházy e sorokat örömmel olvasta volna. Csizmadia azt is javasolta, hogy hozzanak létre egy megyei egyesületet, amely községenként felmérné a parasztság földigényét. így lehetne a parcellázási ügynököket háttérbe szorítani. 290 Néhány hónappal később a Közérdek hetilapban „Lidércnyomás" címmel újabb hosszabb lélegzetű vitacikk jelent meg. 291 Ennek újszerűsége, hogy - a szerző - a gazdasági pangásért a hazai tőkés vállalkozókat teszi felelőssé, akik profitjukat nem újabb gyárakba invesztálják, hanem a banki kamatra spekulálnak. A közállapotokra az a jellemző, hogy a nép nem hisz már senkinek, „a haza küldött dollárok elfeledtetnek mindent". 92 Úgy tűnik, hogy a helyi sajtóban a kivándorlás exponált helyet kapott, a két hetilap szerkesztője egymással versengve közölte a kivándorlásról megjelent cikkeket. A Tolnavármegye 1908. január 18-i számában jelent meg Kirschner József beszéde, amelyet az USA-ban az első magyar katolikus nagygyűlésen mondott el. Két héttel később a Közérdek ifj. Leopold Lajos cikkét jelentette meg. E nemes vita nyertesei kétségkívül az olvasók voltak, akik Amerikáról teljesebb képet kaptak. Kirschner a kivándorlást egyértelműen értékelte, amelyből az USA hasznot húz, Magyarország pedig a kárát látja. Beszédében érzelmi húrokat pengetett, a jelenlévők lelkesen meg is tapsolhatták, de aligha hiszem, hogy bárkit is hazatérésre késztetett volna. A magyar paraszt ipari foglalkoztatását negatívan ítélte meg, nem vette észre, hogy a technika nemcsak veszélyeket idézhet elő, hanem az embert sokoldalúbbá teszi és egy korszerűbb gondolkodásmódot is kialakít. 1908. február 2-án a Tolnavármegye ,A visszavándorlás mérlege" címmel közölte Leopold Lajos újabb cikkét, amelyet előadás formájában Budapesten a Társadalomtudományi Társaságban illusztris közönség jelenlétében olvasott fel. A téma fontosságát és Leopold tekintélyét jelzi, hogy az előadáson részt vettek a magyar politikai és tudományos élet ismertebb személyiségei, a kormányzati szervek képviselői, a munkásszakszervezetek vezetői és az Osztrák Szociológiai Társaság főtitkára is. Az ülésen Pikier Gyula egyetemi tanár elnökölt. A tanulmány mondandóját a szerző neves amerikai egyetemi tanárok műveiből merítette, de a szakhivataloknak, a szakszervezeteknek, neves közéleti személyiségeknek és az ismertebb munkaadóknak a véleményét is kikérte. Leopold felhívta a figyelmet, hogy a gazdasági válság - Pennsylvania, New York, Ohio - szövetségi államokban, valamint azokban a szakmákban volt a legtartósabb, ahol a legtöbb magyar dolgozott. Arra is rámutatott, hogy 7 a magyar munkások alacsony műveltsége, valamint a nyelvismeret hiánya miatt állandóan háttérbe szorulnak. Hasonló körülmények között élnek a tót és horvát kivándorlók is, akik ösztönösen „gettókban" tömörülnek, kevés a vállalkozási kedvük, a jobb adottságú vidékekre magányosan nem mernek elutazni. Közöttük vannak legtöbben, akik szakképzetlenek, a gazdasági krízisek idején először veszítik el munkahelyeiket. Ezek a munkások rendkívül igénytelenek és az amerikaiak szemében szokatlanul takarékos életmódot folytatnak, gyakran primitív körülmények között élnek. Az amerikai bankárok, tőkések és a pénzügyi szakemberek neheztelnek ezekre a magyar munkásokra, mivel azok a megtakarított pénzüket hazaküldik.
