Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VII. Kivándorlás Amerikába
hangoztatják, majd arra is felhívják a figyelmet, hogy ez ideig a kivándorlók magányosan távoztak, de ettől kezdve mind többen a családjukat is kiviszik. „Báta jajkiáltása" című vezércikk, amely a Közérdekben jelent meg, egy kisebb szociológiai tanulmánnyal is felér, megrázó dokumentuma egy Tolna megyei falu nyomorának. A „Nyomorúság Albumát", ahogy a cikk írója említi, 413 reszketeg parasztkéz írta alá, kifejezve a falu 2485 nyomorúságos körülmények között élő szegényparaszt tiltakozását. 279 A cikket nemcsak újságírói bravúrnak tekinthetjük - tömörsége és szakszerűsége miatt -, hanem olyan helytörténeti dokumentumnak is, amelyben a szerző tudományos igénnyel elemzi az egyéni és a családi tragédiákat, és az egész falu nyomorát. A cikkekből kitűnik, hogy a mezőgazdaság elmaradottsága a nagy- és kisbirtoküzemeket egyaránt sújtja. Már pedig a parasztságot csak egy rentábilisabb gazdálkodással lehetne itthon tartani. Az 1905-1906-os években a kivándorlás országosan, és Tolna megyében is, az eddigiekhez képest példátlan méreteket öltött. A Közérdekben megjelenő ,A kivándorlás, különös tekintettel vármegyénkre" című vezércikk szerzője elemző és összegző felmérést készített a kivándorlás sokrétű folyamatáról. 28 ' Hét pontban fogalmazta meg a kivándorlás kardinális kérdését, amelyet az alábbiakban idézünk: 1. A vármegye lakosai közül hányan és milyen foglalkozásbéliek kértek útlevelet, és indultak útnak? 2. Mi késztette őket a kivándorlásra? a) Egyszerű létfenntartás b) Ennek magasabb foka és vagyonszerzés c) Ismeretek szerzése 3. Mennyi nemzeti, szűkebben mondva vármegyei vagyont vittek magukkal embererőben, egyéb anyagi vagyonban? 4. Ha visszatérők, minő és mekkora anyagi, vagy szellemi vagyont hoznak a vármegyének? 5. Ha véglegesen távozók, mekkora a szűkebb vármegyei vagyonveszteség embererőben és egyéb vagyonban? 6. Kiegyenlítődik-e ezen veszteség legalább egyenértékű bevándorlással? 7. Nyereséggel vagy veszteséggel zárható-e a kivándorlás vármegyénkre nézve? A szerző válaszában felhasználja a Statisztikai Hivatal által közzétett kivndorlási adatokat, valamint az Alispáni Hivatal által készített dokumentumokat is. Az első kérdésre válaszolva - a szerző - az országos statisztikai kimutatásra hivatkozik, amely szerint 1904-ben Tolna megyéből 1671 fő vándorolt ki, ebből 1613 férfi, 58 nő, 12 fiú - és 20 lánygyermek volt. 1905-ben már 2819-en kértek útlevelet, 288 főnek megtagadták, így lényegében 2531-en távoztak. Ezen belül a feleségek és a családtagok létszáma 267 fő volt. A kivándorlás úti célja 1904-ben az alábbiak szerint oszlott meg: Amerikába 582-en, Németországba 1017-en, egyéb európai országokba pedig 72-en távoztak. Ekkor a kivándorlók döntő többsége akik munkavállalás céljából indultak el - még nem az Egyesült Államokat, hanem inkább Németországot választotta. Mivel a kivándorlók német nemzetiségűek voltak, érthető, hogy a németországi munkavállalás számukra előnyösebbnek tűnt. Ismerték enne az országnak a nyelvét, a szokásait és a kultúráját is. Itt kevésbé voltak kiszolgáltatva, jobban eligazodtak. Egy év alatt - 1905-re - e tekintetben lényeges
