Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

II. Az agrárkapitalista fejlődés hatása a parasztság kivándorlására a Délkelet-Dunántúlon

kölcsönökkel megoldották, hosszabb távon azonban a kamatok a kisbirtokosakat válságos helyzetbe juttatták. Ez idő tájt nem volt ritka a 60%-os uzsorakamat sem. A 30-200 holddal rendelkező gazdag paraszti réteg, amely a parasztság 4,4%-át tette csak ki, de a földnek egynegyedével rendelkezett, képes volt bővített újratermelésre. 2 Igaz, hogy a család minden tagjának dolgoznia kellett, a jobbmódúak még cselédeket is alkalmaztak, nyáron pedig részes aratók végezték az aratási munkálatokat. A 10-30 kat. holddal rendelkező középparasztok ugyancsak családi erővel művelték meg a birtokot, jövedelmük azonban csak az önfenntartásra volt elég. A parasztság legszélesebb rétegének tekinthetjük. 1910-ben ez a 21%-nyi középparaszt a földterület 40%-át birtokolta. Cselédet és aratómunkást a módosabbak alkalmaztak. Az átlagos birtok nagysága 14,43 kat. hold volt, állatállománnyal együtt tisztes megélhetést biztosított a családnak. 3 A birtokos parasztság alsó rétege a kisbirtokosok voltak, általában 10 kat. hold alatti birtokkal rendelkeztek. Az átlagos birtok azonban csak 2,67 kat. hold volt, ide tartozott a parasztság 74,8%-a. 4 Az eladósodott kisbirtokosok állandó tőkehiánnyal küszködtek, a társadalom peremén éltek, feles- és harmados földeket béreltek, az összeomlást azonban sokszor még így sem tudták elkerülni. Sokan elszegényedve az agrárproletárok és a cselédek tízezres tömegét növelték. Az agrárproletárok rétege a mezőgazdasági keresők 35%-át tette ki. Többnyire az uradalmak közelében éltek, legmagasabb volt a részesedésük, a Tamási járásban 12,1%, a völgységi járásban pedig a legalacsonyabb 6,6%.

75 A legmobilizálhatóbbak voltak, ők képviselték a munkanélküliek tartalékhadát. Egyre rosszabb munkakörülmények között dolgoztak, jogilag kiszolgáltatva, alacsony bérekért. A helyi és az országos sajtócikkekben, valamint főszolgabírói jelentésekben kitapinthatjuk nyomorúságos sorsukat. A Népszava egyik cikke szerint, „a falvakban... a földművelők soványak és sápadtak... itt valóságos nyomor uralkodik. A férfiak többnyire a túlerőltetett munkától és a sok koplalástól elgyengültek." 6 A legszegényebbek a falvak szélén, nyomorúságos körülmények között, kunyhókban és romos épületekben laktak. A higiéniai viszonyok, a táplálkozás alacsony színvonala miatt a lakosság egészségi állapota meglehetősen labilis volt, a kor pusztító betegsége, a morbus hungaricus közülük szedte a legtöbb áldozatot. De egyéb járványos betegségek (trachoma, diftéria) is pusztították az alultápláltak jelentős tömegeit. 2S