Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

III. Agrárszocialista mozgalmak

III. AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALMAK SOMOGY MEGYE A XIX. század utolsó harmadától a nagybirtoküzemek kapitalizálódása felgyorsult, az extenzív módszereket kiszorította az intenzív gazdálkodás. A falusi élet idillikus nyugalma véget ért, elsősorban azok számára, akik arra kényszerültek, hogy akár a nagy-, akár a kisbirtoküzemekben mezőgazdasági napszámosként keressék meg mindennapi kenyerüket. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Somogyban 22 962 földnélküli zsellér állt rendelkezésre a nagybirtoküzemeknek a munkaerőpiacon. Közülük csak 5 432 fő rendelkezett saját házzal/

7 Ha a jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben az agrártársadalom alsóbb rétegeinek életkörülményeit vizsgáljuk, akkor az alábbi jelenségekre hívhatjuk fel a figyelmet. 1895-ben a megye 1 042 047 kat. holdjából az egy-öt holdas törpebirtokra csupán 41 007 hold jutott, jóllehet a gazdaságok 50%-át alkották.

78 1910-ben a megye 361 961 lakójából 163 347 fő a cseléd, a nincstelen földmunkás és az egy-két holdas törpebirtokosok száma.

79 Életviszonyaik fokozatos romlását megfigyelhetjük az egyébként velük szemben elfogult sajtótermékekből, a főszolgabírói és alispáni jelentésekből, még fokozottabb mértékben a szociáldemokrata pártok röpirataiból, a helyi, a kerületi és az országos értekezleteken elhangzott előadásokból. Nyomon követhetjük a feudális tehertételek továbbélését az aratómunkás-szerződésekben, a cselédbérek minimális szinten tartását, az egykor volt kedvezmények megvonását, az alacsony béreket, a megromlott munkakörülményeket, az embertelen bánásmódot és a különböző sérelmeket. Délkelet-Dunántúlon a Kaposvári Cukorgyár létesítésével, a mezőgazdaság intenzifikálása következtében munkaerőhiány mutatkozott, nem véletlen, hogy az 1890-es években jelent meg a felvidéki és az ország egyéb vidékeiről toborzott sommások serege, a délkelet-dunántúli mezőgazdaság mobil tartalékhadát alkotva, akik nemcsak a termelésben, de a paraszti rétegek tudatformálásában is szerepet játszhattak. A nagybirtoküzemek tulajdonosai és bérlői a mezőgazdaság kardinális kérdésének - a tőkehiány mellett - mindenkor a munkaerő kérdését tekintették. E gondot az a körülmény is bonyolította, hogy az ország népessége egyenlőtlenül oszlott meg. ,A legsűrűbben lakottak az ország nvugati megyéi: Nvitra, Sopron, Pozsony, Vas és Zala voltak."

80 A közlekedési hálózat kiépítésével a munkások tömegét viszonylag gyorsan át lehetett szállítani az ország különböző területeire. Somogy megyében, mivel a ritkábban benépesült megyék közé tartozott, már az 1880-as évektől munkaerőhiány