Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
II. Az agrárkapitalista fejlődés hatása a parasztság kivándorlására a Délkelet-Dunántúlon
lehetőségek a nagybirtoküzemekre és a parasztgazdaságokra is pozitívan hatottak és a modernizálódásukat elősegítették. A Hegyhát tájegységeinek fejlődése már kevésbé volt látványos, itt a kedvező feltételek hiányoztak. Tolna megye közelsége és főképpen közeli piacai azonban a fejlődés indukálói voltak. A megye délnyugati része árteres terület volt, a piaci viszonyok itt voltak a legmostohábbak. A Szentlőrinci és a Siklósi járásban a parasztgazdaságokat a legelők elkülönítésével és az irtásföldek elvételével helyenként válságba sodorták. Az Ormánság parasztsága a válságból az egykével kereste a kiutat, amelynek riasztó hatását és súlyos következményeit valójában csak évtizedekkel később lehetett felmérni. Az 1876 és 1895 közötti csaknem két évtized alatt a mezőgazdaság extenzív és intenzív irányba egyaránt fejlődött. Az előbbi igazolására jelezzük, hogy a mezőgazdaság összterülete 875 061 kat. holdról 899 142 kat. holdra növekedett. A művelési ágakban történő módosulások pedig az intenzifikálás mutatói voltak. Az erdőirtások következtében az erdők részesedési aránya látványos gyorsasággal csökkent. A rét- és a legelőgazdálkodásban hasonló tendencia érvényesült, miközben a szántóföldi művelés kiszélesedett. A10 000 holdon felüli nagybirtoküzemeket hét család birtokolta: Frigyes főherceg, Eszterházy Miklós herceg, Lippe-Schaumburg herceg, Benyovszky Lajos, a pécsi káptalan és a vallásalap. A hitbizományi birtok 16,66%-os részesedésével, alig volt alacsonyabb, mint a somogyi, az országos átlagot messze túlhaladta. A mezőgazdaság technológiáját a XLX. század utolsó évtizedében a háromnyomásos ugaros váltórendszer jellemezte, de az ugar fokozatos csökkenése érzékelhető volt. A nagybirtok gépesítése Albrecht főherceg bellyei uradalmában az 1850-es évektől már kimutatható. Kisebb gépeket ekkor már a módosabb német parasztok is használtak. A felszabaduló munkaerőfelesleget a bányák és az újonnan alapított pécsi gyárak alkalmazták. A mezőgazdasági napszámosok egy része Somogyba és Szlavóniába járt át aratni, ugyanakkor Baranyába Bácskából és más megyékből is jöttek szegődni a sommások és az aratómunkások. A századforduló utolsó évtizedeiben a mezőgazdasági népesség százalékos megoszlása járásonként a változások következtében eltérő képet mutatott. Részesedési arányuk a Szentlőrinci járásban volt a legmagasabb, több mint 40%, a baranyavári, a Pécsi és a Mohácsi járásban pedig a legalacsonyabb, alig 20-25% volt. 67 A több tízezer holdas nagybirtoküzemek nemcsak a cselédeket és alkalmazottaikat zsarolták ki, hanem a parasztgazdaságokat is közvetlenül vagy akár áttételes formákban. Ahogy az uradalmakban fejlesztették az állattenyésztést az 1880-as évektől, olyan mértékben váltak kedvezőtlenebbé az uradalmak közé ékelődött parasztgazdaságokban az állattenyésztés fejlesztésének feltételei. A régió piacairól a tejtermelő nagybirtoküzemek kiszorították a kisparaszti rétegeket, akik korábban egy-két tehénnel bírtak. Ettől a bevételtől az utóbbiakat teljesen megfosztották, miközben az uradalmak a tejet exportálták. A filoxéra megtizedelte a Pécs környéki, a villányi, a baranyabáni, a dályoki, a vörösmarti, valamint a pécsváradi borvidéket, ahol parasztgazdaságok ezrei mentek tönkre. A végrehajtások 1892-1898 között futótűzként terjedtek el: a Pécsi járásban 641, a Baranyavári járásban 769, a Pécsváradi járásban 870, a Mohácsi járásban 239, a Szentlőrinci járásban 165, a Siklósi járásban 622, a Hegyháti járásban 397 esetben jártak el a végrehajtók. 68
