Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

ségcsökkenés mutatkozik. Ez azonban viszonylagos, mivel a belső migráció, vagyis a megyeszékhely elszívó hatása érvényesült. Egyedül a német nemzetiségű Bőszénfát lehet igazán olyan településnek tekinteni, amelyben a kivándorlási láz elterjedt. A Lengyeltóti járásban a járási székhely Lengyeltóti, továbbá Fonyód és Hács adatait 1900-ban összevontan Fonyódnál tüntették fel, 1910-ben településenként is kimutatták. A kivándorlók többségét 1 [ács község adta. E járásban Balatoncsehi és Visz község népességében volt számottevő csökkenés, de azt nem a kivándorlás következményének tekinthetjük. Gamásból és Somogyvámosból vándoroltak ki a legtöbben, a népességnövekedés e két községben a járási átlag alatt maradt. A kivándorlás negatív hatása itt joggal feltételezhető. A Marcali járás a kivándorlás tekintetében az előkelő második helyen állott. A népesség szaporulat tekintetében azonban alig maradt a megyei átlag alatt. A belső migrációval és a magasabb születési rátával csaknem ellensúlyozták a veszteséget. A Balaton-parti települések többsége nemcsak ebben a járásban, hanem másutt is vonzotta a bevándorlókat. Csupán öt faluban csökkent a népesség száma. A legtöbb kivándorlót Kéthely, Nagyszakácsi, Tótszentpál, Vörs és Varjaskér község adta. A kivándorlás negatív hatása azonban a népesedésre a fenti községek mindegyikében nem érvényesült. Az uradalmak cselédeinek népszaporulata helyrebillentette a mérleget. A Nagyatádi járás a kivándorlás tekintetében a harmadik helyen állt. Érthető, hogy a népességszaporulat szempontjából járások között az utolsóként szerepelt. Ebben a járásban találhatjuk Háromfát, Felsősegesdet és Taranyt. Ez utóbbi település évenként szinte ontotta a kivándorlók tömegét, de más települések is hozzájárultak a kivándorlás növekedéséhez. Néhány községben az alacsony születési ráta is jelzi az egyke pusztító hatását. Tarany, Heresznye községnél kitapintható a kivándorlás negatív hatása, a többi községben nem mutatható ki direkt összefüggés. Szigetvárról viszonylag kevesen indultak el az óceánon túlra. Annál inkább a járás németlakta településeiből, Almamellékről, Boldogasszonyfáról, Németújfaluból, Somogyhárságyból, Szentlászlő és Szulimán községekből, amelyek a járásban a kivándorlók zömét adták. Ha a fenti községeket demográfiai szempontból tanulmányozzuk, akkor az alábbi kép rajzolódik ki előttünk. Többségükben a népesség csökkent, amelynek mértéke esetenként jelentős volt, kivételt képez ez alól Mozsgó. E járást gazdaságilag az elmaradottabb térségek közé számítjuk, itt a járási székhely fejlődése is megrekedt, ez a népesedésben is megmutatkozott. A járás 25 községében a népességcsökkenés tragikus előjele egy mikrotáj - a Zselic - gazdasági visszaesésének. A potenciális kivándorlók tömegeit Pécs építkezései és a bányák megtartották, a népességveszteség így is számottevő volt. A Tabi járásban láthatóan Tab a járási székhely funckcióit ellátta, amelyet népességmegtartó, sőt azt növelő ereje is bizonyítja. Népességcsökkenés csupán négy településnél mutatható ki. A járások között itt volt a legmagasabb a népességszaporulat, lényegesen többet mutatott a megyei átlagnál. Bár a kivándorlás minden települést érintett, annak negatív hatása a népesedésnél nem érvényesült. Balatonendréd, Kötcse, Nagybábony, Nágocs és Pusztaszemes esetében sem, pedig ezekből a községekből többen kivándoroltak. Kaposvárról tíz év alatt mindössze 211-en vándoroltak ki, amely szám alacsonynak mondható. A kivándorlók tömegeit nem a fejlődő járási és megyei székhelyek vagy a városok adták. A puszták népe sem külföldön akart boldogulni. A kivándorlók többsége a relatíve túlnépesedett, a lehetőségeket nem biztosító falvakból indult el a hosszú útra, amely sokak számára csak egyirányú volt, mivel többé nem tértek haza.