Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
II. Az agrárkapitalista fejlődés hatása a parasztság kivándorlására a Délkelet-Dunántúlon
II. AZ AGRÁRKAPITALISTA FEJLŐDÉS HATÁSA A PARASZTSÁG KIVÁNDORLÁSÁRA A DÉLKELET-DUNÁNTÚLON SOMOGY MEGYE Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás és a polgári törvények, a magyarországi feudalizmus hegemóniáját véglegesen felszámolták, a feudális jellegű és eredetű birtokviszonyok azonban továbbra is fennmaradtak. A hitbizományok, ezek a kapitalista fejlődés számára oly súlyos tehertételt jelentő, feudális eredetű képződmények Somogy megye területének 17%-át alkották, szemben az országos 4%-os aránnyal. Mindezek ellenére kijelenthetjük, hogy az 1848-as polgári forradalom megalapozta, majd az 1867-es kiegyezés, a politikai konszolidáció és a társadalmi konszenzus révén Somogyban is előmozdította a kapitalista fejlődést. A külföldi és a hazai piac kiszélesítése, a mezőgazdasági termékek, elsősorban a gabonaárak kedvező alakulása serkentően hatott a mezőgazdasági nagyüzemekre és a paraszti kisbirtokokra egyaránt. 46 Országosan és somogyi viszonylatban is tapasztalható a szántóterület kiszélesítése, amely legelők, rétek, vizes, lápos, mocsaras és gazdaságilag addig értéktelen területek lecsapolásával, valamint erdők irtásának eredményeként jöttek létre. A szántóterületek növelését a piaci igények indukálták. Ugyanakkor az ipar tőkés fejlődése nemcsak lehetővé tette, de igényelte is a mezőgazdaságban az új földművelési rendszer kialakulását. A mezőgazdaság fejlődésének extenzív szakaszában, 1848-tól a hetvenes évek elejéig a mezőgazdasági nagy- és kisüzemekben egyaránt még a nyomásos földművelési rendszer volt az általánosan elterjedt. A földművelés technikája maradi volt, a hagyományos primitív eszközökkel, sokszor minden trágyázás nélkül művelték meg a földet. A gabonakonjunktúra a somogyi parasztságot és a nagybirtokosokat egyaránt fokozottabb gabonatermesztésre késztette. A hetvenes évek végén kibontakozó európai gabonaválság azonban árdepreszsziót okozott, és a válságból a parasztságnak és a földbirtokosoknak egyaránt keresniük kellett a kiutat, a rentábilisabb gazdálkodás kialakítására. Az agrárválság - amely egyébként európai méretű volt - a mezőgazdaságot a belterjesség térhódításával a fejlődés magasabb szintjére emelte. A szántóföld növelésével azonban a gabonaválság által okozott depressziós állapotból nem lehetett kilábalni. Olyan új művelési rendszert kellett bevezetni, amely az ipar tőkés fejlődéséhez és a piaci igényekhez jobban alkalmazkodik. A nagybirtoküzemek és a parasztgazdaságok, az egyoldalú gabonatermesztésről kezdtek átállni a kapás- és a takarmánynövények termesztésére. A búza termesztése ugyanis nem volt rentábilis, mivel „a búza termelési költsége 1890-1902-ig állandóan nagyobb volt a búza értékesítési áránál, kivéve az 1898. évet". 47
