Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

I. A népességmigráció néhány vonása a Délkelet-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

Az 1880. évi népszámlálás anyanyelvi statisztikája szerint Baranya vármegyében a magyarság aránya 50,26% volt, a németeké 33,22%, a szerbek és a horvátok együtt az össznépességen belül 11,01% arányban részesedtek. A hibaszázalék 1-3%-ot jelenthet, az egyéb rovatot sem lehet pontosan besorolni. Ennek ellenére kijelenthetjük, hogy a XLX. század végére a megye nemzetiségi struktúrájában lényeges változás nem történt. A nyelvi magyarosítást majd a későbbi korszakokban tapinthatjuk ki. Az 1860-1880 közötti évtizedekben a németek száma harmincháromezerrel növekedett, a délszlávoké pedig stagnált. Az 1890-es évi vizsgálataink szerint a magyarság számaránya már 52,24%, a németeké 35,02% a horvátoké 6,20%, a szerb népességé pedig 5,04% volt. Jóllehet a nyelvi magyarosítást a propaganda gépezete látványosabban hangoztatta, hatása azonban minimális volt. Ezt igazolhatjuk azzal, hogy a magyarság és a németség egyaránt 2-3%-os növekedést mutatott, igaz, hogy a szerb-horvát népességnél viszont 2,5%-os csökkenés mutatható ki.

28 A globális népességszámot a szlavóniai és az amerikai kivándorlás számottevően befolyásolta. Fáncsi József kutatásai szerint a magyar lakosság 3,6%-a, a németségnek 4,7%-a, a horvátoknak 1,1 %-a, a szerbeknek 0,2%-a, az 1895-1910 közötti években kivándorolt. Az első világháború tragikusan befolyásolta a népesség számát, a trianoni békediktátum pedig harmincnégy falut szakított el a történelmi Baranyától. Ha a nemzetiségek és a magyarság arányait trendjében vizsgáljuk, akkor kijelenthetjük, hogy a vizsgált időszakban valamennyi népcsoport jelentékenyen fejlődött. Számukat és arányukat elsősorban a belső migráció és a kivándorlás befolyásolta. Leginkább a németeket érintette elsődlegesen a „törzsökös öröklési" hagyomány miatt. Közülük a birtokhoz nem jutó zsellérek, napszámosok, iparosok kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. A társadalmi felemelkedés igénye és a munka értékrendje náluk volt a legmagasabb szinten, ők voltak a vállalkozók és a kockázatot vállalók között az első helyen. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a kivándorlásban a részvételi arányuk a legmagasabb volt. Nem véletlenül éppen a fiatalok indultak el, akiknek perspektívát csak egy új haza adhatott. Tekintettel arra, hogy Baranyában a dualizmus korában - a nemzetiségek zárt tömbökben éltek, így szinte nemzetiségi mikrotájak jöttek létre. A szomszédos öt-tíz település gazdasági, etnológiai és munkamegosztási kapcsolatokat teremtett. így hatásosabban tudtak védekezni a kormányzati szervek asszimilációs törekvéseivel szemben. Baranya megye nemzetiségi mikrotájai 1880-1920 között népességmegoszlás tekintetében a következőket mutatta.

30 A Baranyai úri járásban: Virágos 95%, Villány 80,7%, Németárok 97,1 %, német nemzetiségű volt. Fél évszázad alatt e községek lakosságának a csökkenése 4,8%-ot ért el. A Hegyháti járásban: AXVUL században a német telepítések itt történtek a legkorábban, a szerb lakosság megtelepedése is a legrégibb időkre itt vezethető vissza. A döntően német települések: Hegyhátmaróc 100%-a német, Hetvehely 91,5%, Kán 93%, Kishertelend 100%, Köblény 96%, Mekényes 99,2%, Németszék 94,8%, Ozorvölgy 95,8%, Palé 95,7%, Ráckozár 92,6%, Szalatnak 96,3%, Szopok 98,1%, Tekercs 93,7%, Tófű 94,7% 31 1 I