Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)
VII. Kivándorlás Amerikába
SOMOGY MEGYE 1. A nagybirtok és a munkaerő A kivándorlásnak globális, regionális, lokális és személyes okai voltak. Globális oknak tekintjük azt a rossz társadalmi közérzetet, amely ebből az országból százezreket Amerikába, vagy az országhatáron túl egyéb európai országokba kényszerített. De ide sorolhatjuk az USA-ban kibontakozó jólétet is, amely mágnesként vonzotta a világ csaknem minden pontjáról a bevándorlókat. E hatások együttesen milliókat késztettek arra, hogy álmaikat a mesés Amerikában próbálják megvalósítani. A korábbiakban már érintettük, hogy a nagybirtokrendszer és a kivándorlás között korreláció volt, azonban arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a kivándorlást elsődlegesen nem az indukálta. Bizonyítható, hogy az uradalmas Somogyból nem vándoroltak ki annyian, mint a felvidéki megyékből, vagy az Alföldről, ahol a nagybirtok aránya nem volt számottevő. A földkérdést tehát tágabban kell értelmezni a nagybirtokrendszernél, ugyanis a föld hiánya ott is érződött, ahol nem volt nagybirtok. Tehát nemcsak a nagybirtoknak volt taszító hatása, a kisbirtokos parasztságra, hanem sokkal inkább a földszerzés reménytelensége késztette őket a kivándorlásra. A nagybirtok potenciális népeltartó ereje, valamint a parcellázás lehetősége bizonyos fokig visszatartó erőként is hathatott. A nagybirtokrendszer felelőssége a kivándorlás tekintetében ezzel együtt kimutatható. Ha a megyében néhány mélyfúrást végzünk, akkor teoretikusnak tűnő fejtegetésünk konkrétabbá válik. Vizsgáljuk meg a Dél-Somogyban lévő Tarany községet, amely évenként ontotta a kivándorlók tömegét előbb Szlavóniába, azt követően pedig Amerikába. E túlnépesedett község lakói évekig kérvényekben rimánkodtak gróf Festetics Taszilóhoz, hogy a hitbizományból 72 kat. holdat parcelláztasson, mivel a lakásviszonyok tarthatatlanok, e területen házhelyeket kívántak kialakítani. Ahogy ők írták, így a nép nem lesz kényszerítve a közeljövőben jobb hazát keresni". 23 E panaszlevélből egyúttal azt is megtudjuk, hogy a kérelem végül is meghallgatásra talált, a község lakóinak 1905-ig - hosszú évekig - részletekben kellett az adósságot törleszteniük. Ez számukra rendkívül nagy megterhelést jelentett. A község adóterhe egyre elviselhetetlenebbé vált, mivel sem vagyonnal, sem pedig egyéb közös jövedelemmel nem rendelkezett. A lakosság munkát csak a nyári hónapokban talált, az év háromnegyed részében otthon nyomorgott. Több falu kereste a megoldás és kitörés lehetőségét. Porrog község lakói Tallián Dénes uradalmából szerettek volna parcellázni. A közvetítő szerepet a földművelésügyi államtitkár vállalta, de még ő is kudarcot vallott, mivel az uraság a földért megfizethetetlen árat szabott. A távolabbi területekért kat. holdanként 400 koronát, a község tőszomszédságában levőért pedig 1200 koronát kért. 24 Polgár János és társai, alsoki és sarkadi lakosok ugyancsak a Földművelésügyi Minisztérium közvetítő közbenjárását kérték, mivel Festetics Tasziló 1200 holdas birtokát szerették volna megvásárolni. Az eredmény lehangolóan elutasító volt, a gróf legfeljebb néhány különálló birtoktesttől kívánt megszabadulni. 2 ' Ha a főispáni, az alispáni és a főszolgabírói iratokat a levéltárban áttanulmányozzuk, a kisbirtokos parasztok panaszáradatával találjuk magunkat szemben. Közülük azonban csak néhányat tudunk bemutatni. Pettend puszta lakóinak kérelme sem talált meghallgatásra. Gróf Niczky Lászlótól némi szántóföldet és legelőt akartak
