Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860-1914 (Kaposvár, 1995)

VII. Kivándorlás Amerikába

kívánjuk érzékeltetni és bemutatni. Ha az európai országokat az Atlanti-óceántól az Uraiig egy képzeletbeli tengelyre felfűzzük, abban az esetben láthatjuk, hogy a kivándorlás nyugatról kelet irányába fáziskéséssel történt. Az Amerikába irányuló kivándorlást 1810-től statisztikailag is nyomon tudjuk követni. Ebben az évben 6 000 kivándorló keresett új hazát az óceánon túl. Ezt követően 1817-ig az USA és Anglia közötti politikai konfliktus nem kedvezett a kivándorlásnak, így az csaknem szünetelt. Az 1830-1840-es években az európai kivándorlás létszáma fokozatosan növekedett, 1840-ben 84000, két évvel később 101 000, 1854-ben pedig már 427 000 kivándorló talált új hazát az USA-ban.

6 A gazdasági válságokat követő recessziók, valamint az iparilag fejlettebb Észak és az elmaradott Dél között kirobbant polgárháború a kivándorlásra negatívan hatott, így a kivándorlók száma 1854-től ismét csökkent, 186l-ben mindössze 91 000-en érkeztek. A kivándorlók létszáma 1863-től ismét emelkedett, 1873-ban már elérte az 500 000 főt. Az átmeneti gazdasági válságok ugyan ismét megtorpanást idéztek elő, de 1882-ben már 788 000 bevándorlót jegyeztek fel. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a ciklikusan jelentkező válságoknak megfelelően módosult a kivándorlók száma. Az 1893. évet a gazdasági krízis egyik mélypontjának tekinthetjük, az USA-ba mindössze 250 000 kivándorló érkezett.

7 1897-től a kivándorlók létszáma ismételten növekedett. Az 1860-1870 közötti évtizedben 2 064 000 kivándorlót regisztráltak, országonként az alábbi megoszlás szerint: Németországból 787 000, Angliából 568 000, Írországból 435 000, Skóciából 38 000, Norvégiából és Svédországból 109000, Franciaországból 35 000, Olaszországból 11 000 és Oroszországból 4 000 főt* A kivándorlási láz az 1880-as években a kelet-közép-európai országokat is elérte. Egy évtized alatt - 1880-1890 - Ausztria-Magyarországból 597 000-en, Olaszországból pedig még többen, 655 000-en vándoroltak ki. A kivándorlás ekkor már Oroszországban is ijesztő méreteket öltött, 588 000-en hagyták el hazájukat.

9 Amerika csábító hatása a század utolsó évtizedében sem csillapodott, Európa országaiból 3 844 000-en vándoroltak ki az alábbi megoszlások szerint: Németországból 543 000, Írországból 403 000, Norvégiából és Svédországból 325 000, Angliából 282 000, Skóciából 60 000 és Franciaországból 36 000 fő. A történelmi Magyarországról az 1899-1914 közötti másfél évtizedben pedig 1 281 716-an.

10 Ha a kivándorlók számát az 1910. évi magyarországi népességhez - 18 265 000 - viszonyítjuk, akkor láthatjuk, hogy minden ezer lakosra 70 kivándorló jutott, vagyis száz lakos közül heten kivándoroltak. A kivándorlás évi átlaga 85 000 főnek felelt meg, amely akkor egy nagyobb magyar város létszámával volt egyenlő. Ha a másfél évtizedet árnyaltabban vizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy a múlt század utolsó évében csaknem 33 000 fő vette kezébe a vándorbotot, 1900-ban számuk már 34 712-re növekedett. A későbbiekben is növekvő tendenciát láthatunk, 1901-ben 47 498-an, 1902-ben 53 085-en, 1903-ban 55 380-an hagyták el Magyarországot, akiknek többsége munkát, mások pedig új hazát kerestek. Az első világháború előtti kivándorlást két periódusra oszthatjuk, az első 1904-ig, a második pedig a háború kitöréséig tartott. Az első periódus utolsó évében (1904) 65 640-en hagyták el az országot. A második periódus első felében a kivándorlás látványosan megnövekedett, 1905-ben a kivándorlók száma megkétszereződött, vagyis 138 719 főre növekedett. A következő két évben olyan méretűvé növekedett a kivándorlás, amelyre sem előtte, sem pedig azt követően nem volt példa. A kivándorlási statisztika évenként a következő képet