Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)
Bősze Sándor: Az 1883. évi somogyi antiszemita zavargások
tásával összhangban - az országban egyetlen antiszemita egyesület alapítását - így a Somogy megyeiét - sem engedélyezte.42 Ha konkrétan az egyesület (Védszövetség) működéséről az elmondottakon kívül nincs is primér adatunk, azt joggal feltételezhetjük, hogy az egyletalapítók tevékenysége sem merült ki e kísérletben. Egyebek mellett, antiszemita bálokat rendeztek, a kulturális rendezvényeken pedig igyekeztek - mint az 1882. novemberben Csurgón is történt43 - diszkriminálni az érintett települések zsidó lakóit, álhíreket terjesztettek. Például ilyen - a csurgói és gyékényesi zsidók inzultálásáról szóló - újsághírt cáfolt meg a helyi községi bíró.44 Ugyanebben a hónapban a sajtó tudni vélte egy Kaposváron tervezett zsidóellenes „hecc” tervét is. Bár Csépán Antal alispán szerint a rémhíreket nem kellett komolyan venni, alapos nyomozást rendelt el4’’ A szintén a megyeszékhelyen megjelenő lap, a „Világosság” szerkesztője, Krátky Lajos egy több részből álló vezércikkben ítélte el az antiszemitizmust. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a lap szerkesztője összeverekedett Szalay Károllyal, a már említett „Népjog” szerkesztőjével.'*6 Az antiszemita Szalay, mint a törvényhatósági bizottság tagja, a közgyűléseken is gyakran szerepelt. 1883 első évnegyedes közgyűlésén az uzsoráról és a „káros hitelügyletekről” szóló törvénytervezet hamaros életbe lépése kapcsán javasolta a kocsmai hitelek maximálását, ami a májusi közgyűlésen - szintén az ő javaslatára - meg is történt.47 Az 1883-as év első felében a megye lakossága körében tovább nőtt a feszültség. A sajtó több báli afférról is közölt híreket. Legnagyobb visszhangja egy siófoki - közös hadseregbeli tisztek által rendezett - bálnak volt, ahonnan is a zsidókat kizárták, „sőt pár csalódott a tánczteremből is kiszólíttatott”. Ez az inzultus a helyi izraelitákban „rendkívüli izgatottságot szült”48 Áprilisban „egy izraelita adófizető” névtelen bejelentést tett arról a főszolgabírónak, hogy Csurgón a következő szövegű antiszemita dalt énekelték: „ennek a zsidónak de nagy hasa van - talán [!] sólmosi eszter benne van. [!] Hassitsuk fel a zsidó hasát Solymosi Eszter bene van-e hát”. Előbb csak az inasok és az iskolások énekelték, de később: „már felnőtt polgár ifjak és előkelő mester emberek danolják”.49 A rablások és gyilkosságok mindennapossá válása miatt a megyei törvényhatóság kérte a belügyminisztertől a statárium bevezetését.50 Ugyanezen a közgyűlésen ezenkívül még „erélyesebb és megbízhatóbb polgárok” kirendelését kérte Kadarkút önkormányzata.51 A megyében néhány hét múlva bevezették a statáriumot.52 Ekkor már a Nyíregyházáról érkező hírek tartották lázban a lakosságot, főleg a kaposváriakat, hiszen Solymosiné képviselője, Szalay Károly, a vádlottak elítélését követelte. A tiszaeszlári perben hozott ítéletekről tudósító lapokért a kaposvári postahivatalt „valóságos ostrom alá vették”, s „...a szenvedélyek... soha nem csaptak így ki medrükből”.53 Az események A nyíregyházi ítélettel a per lezárult, a vádlottakat felmentették, de számukra elégtételt nem adtak: „...a vérvád lehetetlenségét nem bizonyították be a bűnösök ellen eljárást nem kezdeményeztek, a magasra csapó fajgyűlöletet el nem ítélték, tartósítva így a közvéleményben élő rémhíreket, előítéleteket.”54 Az így végsőig felhalmozódott feszültség Budapesten tört ki, s napok alatt viharos gyorsasággal szétterjedt az országban, érintve szinte minden országrészt, s ezekben több mint 89
