Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Bősze Sándor: Az 1883. évi somogyi antiszemita zavargások

30 megyét.” A „...mozgalomnak két nagy gócpontja alakult ki: az egyik a Dél-Dunán- túlon, ahol a zsidó bérlők és kereskedők ellen, a másik az északi megyékben, ahol elsősorban a Galíciából betelepülő zsidó kiskereskedők, pénzkölcsönzők ellen irányult.’06 A Dunántúlon szinte valamennyi megyét elérte a vihar, a leghevesebben azonban Somogybán és Zalában tombolt.57 Az első hullám apálya idején, 1883- október elején alakult meg - Szekfű véleménye szerint a „liberalizmus, illúziók és a budapesti erkölcs ellen az utolsó pillanatban”58 - az Országos Antiszemita Párt, melynek a közvéleményt manipuláló programja,59 némely demagóg panellal, a lanyhadó hangulatot kívánta ismét felmelegíteni.

Csépán Antal alispán által 1883. szeptember 6-ára, a vármegye közigazgatási bizottsága számára elkészített jelentése60 szerint a tettlegességig is elfajuló zavargások első jelei augusztus 19-én, tehát néhány nappal később, mint Zalában,61 mutatkoztak Kaposváron. Augusztus 25—26-án tovább terjedtek Csurgó, Gyékényes, Ber- zence környékére és Miháldra, majd pedig a marcali és a nagyatádi járásban történtek atrocitások. A hónap legutolsó napjaiban egy pillanatra úgy tűnt, hogy az eseményeket sikerült megállítani,62 de szeptember 2-án Szigetváron súlyos tömeg- megmozdulás történt, illetve néhány nap múltán a tabi járásba tartozó Kötésén és vidékén is rendzavarások történtek. Végül is a szorosan vett erőszakos események, utórezgéseikkel együtt késő őszig tartottak, s a térkép tanúsága szerint Kaposvárt, és innen nézve a jobbára a megye külső régióit, a tabi és lengyeltóti járások határvidékét, a marcali járás nyugati területeit, a csurgói járást, valamint a nagyatádi és a szigetvári járások déli régióit, összesen 35 települést érintettek (lásd térkép!). A megye nyugati részén végbement tömegdemonstrációk mindenesetre — pontosan kimutathatóan - a zalai történésekkel szoros kölcsönhatásban folytak.

Tisza Kálmán már augusztus 18-án vagy valamivel azt megelőzően értesült arról, hogy a Szent István-napi ünnepségeket kihasználva egyesek Kaposváron zavargásokat szerveznek. A miniszterelnök még ezen a napon felszólította az alispánt a szükséges és erélyes preventív intézkedések megtételére. A vészhírek miatt az „izraeliták félve a meglepetésektől,, bezárták boltjaikat. Este jelentek meg az utcákon az első

10-20-40 fős csoportok, kik ablakbeverések közepette érkeztek a város központjába. „Midőn már százakra nőtt a tömeg, megjelent a rendőrség az élén a polgármester, városkapitány, a rendőrbiztossal, s a tömegek szétoszlását kérték többszörösen. A kérés nem használt, sőt párszor kövek repültek a város kapitánya felé, kit főbe is dobtak.” - írta a „Somogy” tudósítója. Ezt követően az időközben megérkezett 40 főnyi szuronyos honvéd segítségével a tömeget szétoszlatták, s öt mesterlegényt letartóztattak. Az éjszaka és hajnalban a tüntetők ismét csoportokba verődtek és további ablakokat zúztak be. A karhatalom azonban ezeket is rendre feloszlatta. Egy, a következő nap megjelent antiszemita plakát az éjszakai események kiprovokálását a zsidók nyakába igyekezett varrni, s egyúttal felszínen kívánta tartani a „lelkesedést”. Ezzel szemben az augusztus 20-i ünnepen Újváry Ferenc plébános az „antiszemita zavargásokból kifolyólag, béketűrésre s keresztény felebaráti szeretetre inté a híveket”. \polgármester, Németh Ignác pedig a rend helyreállítására és a nyugalom megőrzésére hívta fel a megyeszékhely polgárait, és egyúttal az alispánon keresztül 100 főnyi katonai segítséget kért. Ez annál is inkább szükségeltetett, mert a közvélemény tudta, hogy egy héttel később az összes katona hadgyakorlatra történő kivonulását tervezték a városból, s így joggal számíthattak további antiszemita akciókra.63 Tisza Kálmán a kért katonaságon túl még 1 századot irányított Kaposvárra, s tekintve, hogy az ablakbetörések továbbra sem szűntek meg, célszerűnek tartotta a

90