Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Nagy Pál: Somogy megye zsidósága Mária Terézia korában

Az 1778-as összeírás a kereskedelmi tevékenységi köröket a későbbi forrásokkal ellentétben nem aszerint választja el, hogy hol és hogyan árulják a termékeket, hanem annak alapján, mit árulnak. A mercatura fogalmába beletartoznak a házalók, a szatócsok s a tulajdonképpeni nagykereskedők is. Csupán három olyan családfő van, akinek mercaturából az évi jövedelme eléri az 50 forintot: Jacobus Hersl Szigetváron (200 frt.), Moyses Tarsi Mozsgón (50 frt.), Josephus Lebel Istvándiban (50 frt.). A quaestura azokat jelenti, akik növényi és állati eredetű termékeket forgalmaznak. Az ebből származó évi jövedelme négy családfőnek érte el az 50 forintot: Jacobus Moyses Szigetváron (60 frt.), Josephus Lebel Istvándiban (50 frt.), Jacobus Abrahám Szulokban (50 frt.), Josephus Gergely Lellén (50 frt.). A mezőgazdasági termékek értékesítése sok család megélhetésében kapott fontos szerepet másfél évtized alatt, de továbbra sem jelentenek biztos jövedelmet önmagukban, s forgalmuk korlátozott mértékű. Szerény, de külső tényezőktől kevésbé befolyásolt jövedelmeket adtak az iparos mesterségek. Az évi jövedelme csak a Szigetváron élő Jacobus Gabriel szűcsnek érte el az 50 frt-ot. 30 frt. feletti jövedelme volt Moysesjacob kesztyűkészítőnek Szigetváron és Jacobus Hersli szabónak Tabon. Az árendások között öt családfőnek érte el a bérletből származó jövedelme az 50 frt-ot. Abraham Jacop Tabon pálinkafőzőt bérelt (100 frt), Isac Joseph Jádon kocsmát, mészárszéket, pálinkafőzőt (60 frt). Adamus és Salamon Lébb Boldogasszonyfán, valamint Abraha- mus Hersli Szennán hamuzsírégetőt működtettek bérleti rendszerben (60-60 frt). Az egyéb jövedelmekből öt családfőnek volt évi 50 frt-ot elérő bevétele. E családokban a legerősebbek a mezőgazdasági kondíciók is. Martinus Salamon hamu- zsírégetőnek Gamáson (65 frt) 4 lova, 1 fejős és 2 meddő tehene és 4 kecskéje volt. Benedictus Majer Cegléden (62 frt) pálinkát főzött, volt 2 lova, 1 borjas tehene. Jacobus Markus Tapsonyban (57 frt) 4 kapa szőlőjéből tett szert jelentős mellékjövedelemre, neki 2 lova, 1 fejős tehene, 1 borja, 10 kecskéje volt. Kéthelyen Israel Hersli pálinkafőzésből jutott évi 56 forinthoz. Leopoldus Moyses kőröshegyi zsidó neve mellett sajnos nincs feltüntetve, hogy honnan származtak egyéb jövedelmei, s nincs jószága sem.

Az öt fő jövedelmi csoportban az éves jövedelem a következőképpen alakult:2^

mercaturából:

quaesturából:

opificiumból:

árendából:

egyébből:

69 családfő (22,25%); 192 családfő (61,93%); 65 családfő (20,96%); 41 családfő (13,22%); 200 családfő (64,51%);

1092 frt (13,7596) 2301 frt (28,97%) 951 frt (11,97%) 967 frt (12,17%) 2690 frt (33,41%)

összesen: 310családfő (100%); 7941 frt (100%)

A legkedvezőbb anyagi helyzetben azok a családok voltak, akik saját maguk állították elő a termékeket (sokan a hozzávaló nyersanyagot is), majd saját maguk is értékesítették. A foglalkozási struktúra legszembetűnőbb változása 1767-hez képest az árendás réteg megerősödése és a többes foglalkozási rendszer tömegessé válása. A zsidó társadalom zömét most is a szerény vagyonú kis egzisztenciák alkották, de a családok megélhetése stabilabb lett. A foglalkozástípusokat és a vagyont tekintve is differenciáltabbá vált a zsidóság. Az iparosok aránya a ’60-as évekhez képest látszólag alacsonyabb, de e kategórián belül jóval több mesterség van képviselve, mint korábban. A mészárosok mellé felzárkóztak a szűcsök és a szabók, s megjelentek a

15