Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig (Kaposvár, 1994)

Nagy Pál: Somogy megye zsidósága Mária Terézia korában

Ugyanezek a gazdasági paraméterek az 1754-es összeírásból is megállapíthatók. Ebben az esztendőben az összeírt 70 családból 57-nek (81,42%) volt árukészlete. Értékcsoportok szerint:18

10 frt alatt: 10 és 50 frt között: 30 család (52,63%)

50 és 100 frt között: 9 család (15,78%)

100 és 300 frt között: 14 család (24,56%)

300 frt felett: 4 család ( 7,01%)

A teljes árukészlet 5163 frt volt. Az egy családra eső áruérték az árukészlettel rendelkezők körében 90 frt, az összes családdal számolva 73 frt. Állatot 50 család (71,42%) tartott:19

lovak száma: 85 db, 48 családban (96%)

tehenek száma: 17 db, 15 családban (30%)

a juhok és kecskék száma: 144, 7 családban (14%)

A három állatfajta Josephus Márkusnál Babócsán és David Levinél Somogyváron található meg együtt. A legnagyobb zsidó birkatenyésztők 1754-ben Philippus Jakab Endréden (65 db), Leopoldus Sámuel Tabon (46 db), Josephus Márkus Babócsán (13 db).

A gyapjúértékesítés bizonytalanságáról korábban mondottakat megerősíteni látszik, hogy Joannes Wolff felszámolva vállalkozását, elköltözött Somogyból, Josephus Moyses és Jacobus Náthán pedig két év alatt profilváltást hajtott végre. Ez nem jelenti azt, hogy a juhtartás nem lehetett nyereséges. Josephus Moyses bizonyosan haszonra tett szert rajta, de hosszú távon bizonytalannak látván a dolgot, inkább a biztosabb jövedelmet ígérő hamuzsírégetésbe invesztált, ahol a földesúri konkurenciától is sokkal kevésbé kellett tartani. Feltételezhető, hogy Wolff is anyagiakban gyarapodva, kedvezőbb lehetőségekkel kecsegtető megyébe költözött. Náthán számára is ígéretesebbnek látszott megerősíteni pálinkafőző vállalkozását, és a jövedelmén lovat és tehenet vásárolni. Ezeknek a jószágoknak stabil ára volt a vásárokon, nem voltak úgy kitéve az áringadozásoknak s a monopoltörekvéseknek, mint a gyapjú. Ezek a példák azt is igazolják, hogy a legtehetősebb zsidók igyekeztek tudatos gazdálkodási stratégiát követni.

Áru, pálinkafőzés, állat: Áru és pálinkafőzés: Áru és állat: Pálinkafőzés és állat: Csak áru:

Csak pálinkafőzés:

Csak állat:

Vagyontalan:

3 család ( 4,28%)

40 család (57,14%) 9 család (12,85%) 14 család ( 20%)

2 család ( 2,85%) 1 család ( 1,42%) 1 család ( 1,42%)

A jobbmódú családok száma nem változott jelentősen két év alatt, de radikálisan csökkent a teljesen vagyontalanoké. Jól látható az is, hogy a családok igyekeznek elkerülni az egy lábon állás veszélyét. A bérleti viszonyban működtetett idényvállalkozások (pálinkafőzés) mögé megpróbálnak ha még oly szerény, de saját vagyonra épülő hátteret állítani. Ennek eszköze pedig az árukészlet és a jószág.

10

Gyarapodást mutat a nyolc vagyoni kategória is 1754-ben a két évvel korábbi állapothoz képest: