A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben

Mindennél jóval életképesebbnek bizonyult a népgazdaság középszintű szerveinek, a Népgazdasági Tanács 45. számú rendeletével létrehozott kerületi népgazdasági tanácsok rendszere, amely a Népgazdasági Tanács kerületi szerveként nemcsak ellenőrizte a gazdasági végrehajtó- szervek intézkedéseit, azaz a) a szocializált és a magántulajdonban lévő mezőgazdasági üzemek termelésének az irányítását és nyersanyag ellátását, valamint b) a szocialista és a magántulajdonban lévő ipari üzemek termelésének irányítását és anyaggal való ellátását, hanem c) össze is gyűjtötte a kerületben termelt javakat és elosztotta a közszükségleti cikkeket, s végül d) ellenőrizte és irányította a különféle pénzügyi szerveket is. Mindezeken felül pedig véleményező és javaslattevő testület is lévén, előterjesztéseket tehetett akár kerületi, akár országos érdekű gazdasági ügyekben. Tagjai voltak 1. a megyei és a városi munkástanácsok delegált tagjai, 2. a szakszervezetek küldöttei, 3. a kerületi ipari termelési tanácsok küldöttei, s végül 4. a kerületi gazdasági biztos. Elnöke a kerületi kormányzótanácsi biztos volt, s a havonta kétszer ülésező hatáskörébe a kerület mindennemű gazdasági ügye beletartozott.

Az egykézbefogott tanács megszervezése megyénkben július 1-én történt meg, s hatáskörébe tartozó ügyek intézésére, s a határozatok végrehajtására a mi megyénkben is megszervezték a Kerületi Gazdasági Hivatalt, amelynek vezetőjét már a Népgazdasági Tanács nevezte ki. így tehát a Szociális Termelési Népbiztosság 1919. július 12-én kelt XIV/40—19/1919. sz. leirata értelmében az összes ipari üzemek a Kerületi Gazdasági Hivatal II. osztályához tartoztak, lényegében tehát ez a

II. osztály lett a KITTIB, amelynek közvetlen felettese a Népgazdasági Tanács III. főosztálya volt.

E szervbe olvadtak be a helyi és a kerületi ideiglenes ipari termelési tanácsok is. Bár benne a helyi gazdasági érdekek képviselői is hallathatták szavukat, az irányítás elvileg a központi centralizáció kezébe került. A gazdasági szakigazgatási apparátus maradéktalan kiépítésére azonban mindezek ellenére sem kerülhetett sor, különösképp az intervenciós háborúk könyörtelen sürgetése miatt nem, de nem került sor néhány polgári szakigazgatási szerv (Államépítészeti Hivatal, Kultúrmérnöki Hivatal) felszámolására sem, ámbár szerette volna, e hivatalokat, illetékessége alá vonni a Vármegyei Építési Direktórium a törvényes rendelkezések ellenére. Amikor azonban az Építési Direktórium nem akarván függni a Kerületi Ipari Termelési Tanácstól és annak adminisztratív hivatalától — hatásköri illetékességét tisztázni nem tudván — a kérdés lekerült a napirendről, s így e hivatalok továbbra is, több hatóságtól kaptak utasításokat, amelyek ezzel elég sok zavart s felesleges hatásköri súrlódásokat okoztak.7

Az ipari és a mezőgazdasági szakirányítás június végi és július eleji egységesítése — úgy vélem — reális igényből fakadt Somogybán. A megye ipari ellátottsága, zömmel a mezőgazdasággal összefüggő ipar miatt, már március 21-ét megelőző szocializálások idején is jórészt a hozzájuk tartozó ipari üzemekkel együtt estek át a szocializáláson. Lényegében igaza volt Gauser Rezsőnek, amikor a mezőgazdasági iparról kifejtett soraiban — többek között az alábbiakat mondotta: »A szövetkezetnek

96