A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben

ság volt, amely iparáganként — először — 17 szakosztályban akarta tevékenységét kifejteni, s végül is csak 8 szakosztály keretében kezdte meg tevékenységét.

A Kerületi Termelési Biztosság hatásköre kiterjedt az összes köztulajdonba vett ipari és közlekedési üzemre és kereskedelmi vállalatra. Mint a Szociális Termelés Népbiztossága végrehajtó szervének és a Kerületi Ipari Termelési Tanács adminisztratív hivatalának 1. ellenőriznie kellett az üzemek berendezéseit, 2. a termelés gazdaságosságát,

3. a nyersanyag felhasználását és 4. a végzett munkateljesítményeket. Javaslatokat tehetett az üzemek megszüntetésére, az üzemi összevonásokra és bővítésekre, vagy éppenséggel új üzemek felállítására. Neki kellett gondoskodnia arról, hogy az üzemek műszakilag jobb hatásfokkal dolgozzanak. De az anyagtermelés, az anyagszükséglet és az anyagforgalom nyilvántartása is a hatáskörébe tartozott. Központilag intézte és ellenőrizte az üzemek pénzügyeit, végezve az üzemek részére történő pénz- kiutalásokat is. Az üzemeknek minden 2000 K-nál nagyobb pénzkészletet a Biztosság pénztárába kellett befizetniük, amelyeket a szocializált üzemek finanszírozására kellett folyósítani a bevételek arányában. A kerület anyagkészletéből kisebb mennyiségű nyersanyagkiutalásokat is végezhetett saját hatáskörében, különösképpen, ha olyan anyagról volt szó, amelynek elosztása országos áttekintést nem igényelt. Mindezeken kívül vezettette az üzemgazdasági statisztikákat és az önálló könyvitelre be nem rendezkedett üzemek helyett a központi könyvelést. Végezetül még a munkafegyelmi ellenőrzések is hatáskörébe tartoztak. A Kerületi Termelési Biztosság 23 dolgozójának az élén Kálmán József kerületi termelési biztos és helyettese: Peschke Oszkár tevékenykedtek.

Ezeket az ideiglenes, s a helyi gazdasági érdekeket messze szemelőtt tartó és demokratikusan szervezett ipari irányító szerveket nem lehetett sokáig fenntartani, különösképp nem, az erők koncentrálását feszítve követelő védelmi háború körülményei között. E lázas sietség, a viszonyok közötti gyors cselekvések láncolata amúgy sem kedvezett a demokratikus ipari igazgatás és irányítás módszereinek, s azok tartós kísérleteinek. Mindezen természetes a két szerv egyesülése sem tudott tartósan változtatni 1919. június 28-án, amikor is a két szerv: az ITTIB és a KITTIB egy hivatali apparátusban egyesült egymással, s amelynek új intéző bizottságában 13 tag foglalt helyet, amelynek soraiba a kaposvári ITTIB 9-et, a KITTIB pedig 4 tagot delegált. így az ipari igazgatás első ideiglenes fázisát, a decentralizációt is szolgáló demokratizmust — csakhamar felváltotta a központi irányítás második fázisa, amelynek a Forradalmi Kormányzótanács CXXX. számú és a Népgazdasági Tanács 45. számú rendelete képezte az alapját.

Amikor pedig az 1919. május 19-én keltezett Forradalmi Kormányzó- tanácsi XCVII. számú rendelet a Tanácsköztársaság gazdálkodásának egymástól elválasztott ágazatait a proletárállam gazdálkodásának egységes vezetése és ellenőrzése érdekében a Népgazdasági Tanács hatáskörébe utalva egységesítette, lényegében — ámbár csak formálisan — magába olvasztotta a földművelésügyi, a szociális termelési, a közellátási, a kereskedelemügyi és a pénzügyi népbiztosságok tevékenységeit.

95