A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben

bi pedig a szükséges munkaidő csökkentésével az agrárproletariátus gyorsabb elnyomorodását idézte elő.2

A gazdasági helyzet romlását tovább fokozta a katasztrofális, a csaknem 10 000 főre rúgó munkáshiány, amelynek következtében az aratáshoz a hatóságoknak 5580 katonát és 1587 hadifogoly aratómunkást kellett a megyébe kivezényelniük, de a létszám még mindig kevésnek bizonyult. Majd újabb 500 munkást igényelt a megye, de mindhiába, — a vészes munkaerőhiányon az uradalmak az aratógépek beszerzésével és munkába állításával tudtak némileg segíteni.

Az emberi és az állati munkaerő fokozódó hiánya arra kényszerítette már 1918 őszén a földművelésügyi kormányzatot, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági géppark gyors ütemű sürgős gyarapítása érdekében a gazdasági felügyelőségekkel — a fő- és az alispán, valamint a Megyei Gazdasági Egyesület elnökével egyetértésben — bizalmasan összeírássá azokat az ipari gép- és eszközigényeket, amelyek nélkülözhetetlenül szükségesek voltak a gazdálkodás továbbviteléhez. A megye 1918. október 19-i igénye 100 szekér, 3000 pár bőr lószerszám, 150 q bőr, 5000 ásó, 5000 kapa, 1500 talicska, 20 gőzeke garnitúra, 50 motoreke, 30 teherautó, 1000 km mezei vasúti vágány, 2000 eke, 200 rosta, 1000 aratógép, 1000 fűkaszáló, 500 szecskavágó, 500 répavágó és 500—500 q szeges és sima kerítésdrót volt.5 így a fokozódó munkaerőhiány nemcsak a mezőgazdasági üzemi géppark gyorsütemű gyarapítását sürgette, hanem a mezőgazdaságban korábban munkába nem állított gépek — főként aratógépek —- azonnali munkába állítását is, másfelől pedig a háborús viszonyok közötti rendkívül hiányos gazdasági eszközök és szerszámkészletek azonnali pótlását, amelyeket a földművelésügyi miniszter az egyes frontszakaszok leszerelése folytán nélkülözhetővé vált katonai javak átvételével és forgalombahozatálával kívánt kielégíteni. Ám a katasztrofális gépi erőhiányt tovább fokozta még az a tény is, hogy a meglévő gépek felhasználása is nehézségekbe ütközött, miután az üzemanyag-, az egyéb segédanyag- és alkatrészhiány amúgyis nagy akadályát képezte a gépek szakszerű üzemeltetésének.

E kérdéskomplexus hátterében jellemző számsorokat képeznek a megye szocializált mezőgazdasági nagyüzemeinek — a kaposvári járás kivételével — áprilisban összeírt azon adatai, amelyek — egyben — a megye átörökölt s katasztrofálisan szegényes gépierő ellátottságára is fényt vetettek. A megye vonógépeinek száma mindössze csak 76 volt, amelyből is 0,2 db volt az egy gazdaságra jutó részesedés. Az egy erőgépre eső optimális 1000 kh területtel szemben az egy gépre jutó összterület 5 540,40 kh volt. A belső üzemköri munkákra és az ipari segédüzemek energia ellátására a megye 421,071 kh-on elterülő 265 gazdaságából1 csak 121-ben (45,6%) rendelkeztek 3 914 LE erejű stabil, vagy mobil gépi felszereléssel. Az általunk ismert gazdaságok közül is csak ötnek volt gépműhelye.

De adataink vannak arra is, hogy az igali járásnak, az átlagnál jobbnak mondható erőgépkészlettel felszerelt 26 gazdaságában a rendelkezésre álló 15 erőgépből is csak 10-el tudtak dolgozni, mivel a nyomasztó üzemanyag- és alkatrészhiány következtében 5 erőgép kiesett a munká92