A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei

angolok budapesti hírszerzőjével. Freeman-nel, de megegyezési ajánlataira gyakorlatilag elutasító választ kapott.

Május folyamán tehát nagyobb belső megrázkódtatás nem érte a proletárdiktatúra rendszerét, a forradalmárok kitartása és a vöröskatonák hősiessége lehetővé tette Salgótarján, Miskolc felszabadítását, a Kassa—eperjesi offenzívát. Míg a munkásosztály egységes maradt, a diktatúra nemproletár bázisa bizonyos változáson ment át. Ennek a változásnak főleg az objektív helyzetből fakadó okai voltak, azonban szerepet játszottak az agrárkérdésben elkövetett hibák is. A szegényparasztság a Tanácsköztársaságot nagy lelkesedéssel fogadta, elsősorban az orosz példa : a megváltás nélküli radikális földosztás megvalósításának reményében.

A földosztás elmaradása óriási csalódást okozott falun. A hatás természetét az elmúlt években megjelent monográfiák és cikkek korábbi ismereteinknél sokkal differenciáltabban mutatják be. A dogmatikus, prakticista agrárpolitika a kisbirtokos parasztságot is elkeserítette, részben, mert maga is remélt földkiegészítést, részben, mert a nagybirtok és az állam, amelyektől eddig külön-külön félt, most —■ az ő szemében — egyesült. Bizonyítottnak tekinthető, hogy a birtokos parasztság földjét sehol sem vették igénybe, szövetkezetekbe szervezésükre kísérlet sem történt. Noha az állatállomány nagyobb része a parasztgazdák birtokában volt, rekvirálásra csak igen óvatos formában került sor. Megszüntették a 100 holdon aluli birtokok adóját. A gazda mégis féltette kis vagyonát és bár nem csoda, hogy a munkásság és a parasztság sok évtizedes megosztottsága nem tűnt el egyszerre, de a hibás agrárpolitika növelte a megosztottságot.

Hazánkban az 1-—5 holdas törpebirtokosok a falusi lakosság nagy részét tették. Mint szegények, sajnálták az elmaradt földosztást, mint föld- esetleg állat- és háztulajdonosok féltek a »kommunizálástól«. Ezért sokszor a nagyobb gazdák befolyása alá kerültek, főleg a Dunántúlon. Ez az egyik oka annak, hogy május végétől elég gyakoriak az ellenforradalmi megmozdulások egyes vidékeken. A másik, hogy az ökonomista agrár- politika kedvezett a 100 holdas, sőt annál nagyobb birtokosoknak is átmenetileg — ami helyes volt a termelés szempontjából—, de a szegénység felrázása nélkül a falusi osztályharc tompulására vezetett, és sok helyen a még tavasszal alakult pártszervezetek elnéptelenedésére, sőt megszűnésére is sor került.

A politikai hibákat csak részben ellensúlyozta a gazdaság jó állapota és az a Varga Jenő által törvényszerűnek tekintett jelenség, hogy a diktatúra első időszakában a legszegényebb népréteg, tehát a szegényparasztság életkörülményei javultak meg legjobban, gyakorlatilag nagyobb mértékben, mint az ipari munkásságé, hiszen utóbbi magas bérét nem tudta megfelelően elkölteni, míg falun, néhány ínséges vidéket kivéve —, mint a Ruténföld vagy Szolnok megye déli része —, legalább élelmet lehetett szerezni. A különböző általános szociális juttatások a szegények költségvetésében százalékosan jóval nagyobb helyet foglaltak el, mint a valamivel jobb módúnkéban.

27