A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei

Igen sokat javult a szocializált nagybirtokok cselédségének helyzete. Egy résziük nem is kívánta a földosztást, mert félt, hogy osztozkodni kell az idénymunkásokkal. Elsősorban a jobban felszerelt, mintagazdaságokban volt így; nem csoda, hogy az állami birtokokon 1919 őszén a cselédség egynegyedét bocsátották el a kommün idején tanúsított magatartása miatt.

A földosztás kérdése is bizonyítja, hogy félreérti a marxizmust, aki mindent direkt módon akar levezetni a gazdasági alapból. Marx Tőkéjének első oldalán leszögezi ezzel kapcsolatban, hogy az áru »tulajdonságainál fogva valamilyen emberi szükségletet elégít ki. E szükségletek természete,' hogy pl. a gyomorból vagy a képzeletből fakadnak-e, mit sem változtat a dolgon.« A tömegeket csak az tudja boldogítani, aki ismeri a tömegek pszichológiáját — tehetjük hozzá. A munkásmozgalom 1919-ben — nemcsak egyes vezetői — kevéssé ismerte a parasztság psziohológiáj át.

Ilyen »pszichológiai« hiba volt az adó elengedése, amely tápot adott a tulajdon teljes megszüntetéséről szóló rémhíreknek. Miután a boltok kevés árut kínáltak, az adófizetés csak emelte volna a pénz csökkenő értékét és hasznát a parasztság szemében. A pénzmizéria másik oka: a papír féloldalára nyomott, számolócédulához hasonló »fehér pénz« viszont, a közhiedelemmel ellentétben, nem a Tanácsköztársaság, hanem az előző kormány hibája volt. Legalább is elsietettnek kell tekinteni az egyházakkal szemben folytatott politikát, amely a polgári forradalom haladó papi mozgalmainak támogatása helyett azon a vonalon differenciálta a papságot: ki hajlandó kivetkőzni. A merev politikában része volt a papság szerepének az ellenforradalmi mozgalmak többségében. Hiba volt az ellenforradalom által szított antiszemitizmus lebecsülése is. A politika nagy kérdései mellett jelentéktelennek tűnhet, de gyakorlatilag annál több bajt akozott a szigorúan végrehajtott szesztilalom: utóbbival talán az egyetlen fogyasztási cikket vonták meg a néptől, amelyből túl sok volt. Augusztustól szüretig a szőlősgazdák alig győzték pótolni a mulasztást, ugyanis teli hordók várták az új termést, hordót kapni pedig nem lehetett.

Ha megállapítjuk, hogy május folyamán a diktatúra tömegbázisa változáson ment át, ez nem jelenti azt, mintha a szegényparasztság szem- befordult volna a Tanácsköztársasággal. Rokonszenvezett a proletárforradalommal, csak éppen márciusi forradalmi aktivitása passzív szimpátiává változott, egy aránylag vékony réteg kivételével, amely viszont a Vörös Hadsereg legjobb ezredeit adta. A városi középrétegek passzivitása már más volt. Egyrészük félt az ellenforradalomtól, más részük csak az ellenforradalomban való részvételtől, de miután kitűnt, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltását nem követi a világforradalom hulláma (amiben pl. egy Bíró Lajos vagy Jászi Oszkár, Babits Mihály is komolyan hitt) és ezzel a párizsi imperialista békerendszer bukása, >a városi kispolgárság szívesebben látott volna egy Párizsban is szalonképes szociáldemokrata kormányt. A vagyontalan ipari és kereskedelmi alkalmazottak, más nem proletár rétegekkel és egyes értelmiségi csoportokkal

28