A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

III. fejezet. Hozzászólások

A helytörténészeknek, a visszaemlékezőknek ragaszkodniuk kell a helyi sajátosságokhoz, helyi specifikumokhoz nem pedig elsimítani azokat. Látni kell egyben, hogy ezek bizonyos országos történésnek a részei. Így áll a helyzet a június 22-i ellenforradalommal is. A június 24-e előtti napokban Magyarországon részben szervezett kezdeményezésre, részben aztán ennek továbbrezgése során mindenféle spontán mozgalmak is voltak. Utóbbiak között, ezekben a napokban nagyon tisztességes szándékú, elégedetlenségből fakadó mozgalmak is. Gondolom, nem vagyunk olyan nagyon fiatalok, hogy az 1956-os eseményekre ne emlékeznénk? Sok mindenről el lehetett mondani akkor is, hogy a résztvevők, a kezdeményezők, ebben vagy abban a dologban jó szándékúak voltak. De egy ilyen országos folyamatnál végeredményben az országos folyamat tendenciája a döntő. Lehet, hogy X—Y-nak igaza volt bizonyos követelésben, de azért jobban tette volna, ha néhány héttel később áll elő vele.

Kitűnt a hozzászólásokból, hogy országos jelenség a parasztságnak viszonylagos passzivitása a Tanácsköztársaság idején, illetve a falvakban a kisiparosok, tanítók és egyéb politikailag mozgékonyabb rétegeknek jelentős szerepe, amit részben a parasztság passzivitása is magyaráz. Ez kapcsolatos természetesen a Tanácsköztársaság hibáival, amelyek vizsgálatánál tekintetbe kell venni, hogy az általánosan kialakult gyenge agrárpolitika mellett mondjuk az, hogy hol, hogyan hajtották végre a rek- virálást, csak részletkérdés. Rekvirálásra természetesen szükség volt. Sorozásra is szükség volt, még akkor is, ha visszatetszést váltott ki a parasztság körében. Reálisabban látjuk ezt a kérdést, ha hozzátesszük, hogy Rorthyék »nemzeti hadsereg« szervezési kísérlete ugyanebben az időben, amíg ott az önkéntesség szerepet játszott — teljesen csődött mondott. Tehát nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a parasztság a Tanácsköztársaság elleni hangulatból nem akart katonának menni, hanem óriási háborús vérveszteségéből fakadó kimerültségéről. Nem hiszem, hogy akár a földosztás a parasztság százezreit arra bírta volna, hogy azonnal fegyvert fogjanak.

Még egy nagyon érdekes felmerült szempontra szeretnék rámutatni. Ez a munkásőrség, illetve a nemzetőrség viszonyának a kérdése. Először megalakulnak a többé-kevésbé közös rendfenntartó alakulatok a munkásság részvételével. Utána a munkásság, mint itt is a munkásőrség — különválik, és önálló osztály-karhatalmat kezdeményez. Március 21-e után, azáltal, hogy az államhatalom a munkásság kezébe kerül, a helyi osztályharc terén egy bizonyos visszalépésről kell beszélni. Ez megmutatkozik az intézők megtartásában a birtokokon, és megmutatkozik a karhatalmi szervek összeolvadásában, a rendőrök, csendőrök stb. átvételében. Kénytelen volt most már a munkásság az osztályharc mellett mint állam-fenntartó erő törődni azzal; minden faluban vigyázzon valaki arra, akármilyen ellenforradalmi gondolkodású egyébként, hogy ne lopjanak. Ennek a nyilvánvalóan negatív következményekkel is járó folyamatnak az egyik megoldási kísérlete a Latinca-századhoz hasonló külön proletár alakulatnak a létrejötte.

292