A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

III. fejezet. Hozzászólások

Én nem hiszem, hogy a Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét hasonlítani kellene valamihez. De engedjenek meg egy megjegyzést, miután itt nemcsak történészek, hanem népművelők is vannak jelen. A mi történetírásunknak ma is egyik hibája, hogy igyekszünk olyan egységes módszert alkalmazni, amely az általános iskolától kezdve az akadémiai kiadványokig, mindenhol egységes álláspont, egységes színvonal megtartására ad lehetőséget. Ez sem a tudománynak, sem a tankönyveknek nem használ. Pár évvel ezelőtt az általános iskolai tankönyvek tele voltak tudományos megfogalmazásokkal, amiből szegény gyerekek semmit sem értettek, néha talán még minden pedagógus sem, másrészt viszont a tudományos munkákban is gyakran gyerekeknek való okfejtések és állásfoglalások voltak találhatók. Nyilvánvaló, hogy nekünk további differenciálásra kell törekedni. Az 1—2 ezer példányban megjelenő történelmi kiadványoknál, vagy egy tudományos ülésszaknál nem kell okvetlenül problémát csinálni abból, hogy milyen szónak milyen a kicsengése, hogyan lehet értelmezni, hanem a valóságot kell kutatni. Természetesen a marxizmus alapján, mert annak az alapján kutatjuk. Másrészt nekünk történészeknek, szakembereknek sem kell szégyenlőseknek lenni, amikor egy népszerű előadás keretében, egy tankönyvnél, vagy egy propaganda anyagnál, igenis leegyszerűsítve adjuk elő a dolgokat. Ha lehetnek pedagógiai szempontok a kémiában, fizikában akkor lehetnek pedagógiai szempontok a történelem tanítása területén is.

Ez az egész tanácskozás — és ezt szeretném befejezésül hangsúlyozni —, azt mutatja, hogy a Tanácsköztársaság történetének nincs szüksége szépítésre, nincs szüksége felnagyításra. Hiszen éppen azt láthattuk az elmúlt napokban, hogy még egy megye, vagy egyes községek, helyi intézmények történetének aprólékos vizsgálata mögül is kibontakozik ennek a forradalomnak a nagysága, heroizmusa, a népi jellege, aminek a kimutatását ez az ülésszak is elősegíti.

293