A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
III. fejezet. Hozzászólások
vos, Grünwald Antal és Schlotthauer Sándor voltak. A Hunyady-kas- télyt azonnal lefoglalták és tüdőszanatóriumot, valamint a városi munkásgyerekek részére nyaraló-szállást rendeztek be benne. A német és a magyar iskola párhuzamos osztályait egyesítették. Az egyesítésnek a tanítók voltak a leghívebb támogatói és végrehajtói. A plébánia hivatal ingatlanait és ingóságait a járási művelődési és politikai megbízott rendelete alapján felleltározták. Felber (Felsőbüki) Béla vezetőtanító az iskolai tantermek átalakítása és a tanítói lakások javítása céljából tervezetet nyújtott be, amelyet támogatás végett a helyi munkástanács a megyei direktóriumhoz terjesztett fel. A község pedagógusainak egységes állásfoglalásaként a tantermekből a kereszteket eltávolították. Az 1918—19-es tané’» végén a járás több, mint 100 pedagógus részére Somogyszilben kéthetes marxista tanfolyamot tartott, amelynek előadói között a kaposvári kereskedelmi iskola tanárai szerepeltek. A Somogyi Vörös Üjság dr. Kőnek Sándort bízta meg a tudósításával a községből. A falu többsége lelkes híve volt az új hatalomnak, de kezdettől fogva küzdeni kellett az osztály ellenséggel is. Nem sikerült megnyugtató módon megoldani a szesztilalmat sem. Néha a munkástanács tagjai sem tartották meg a rendelkezéseket. Küzdeni kellett a rémhírek keltette ellenséges hangulat ellen. A külső és a belső bajok növekedésével együtt nőtt azok tábora is, akik siettették a munkáshatalom bukását, akiknek soraiban a község vagyonosabb elemei jártak az élen. 8. Kovács József, a barcsi járási könyvtár vezetője szerint a szerb megszállás, közel három év alatt, sajátos körülmények közé juttatta a délsomogyi, közte a barcsi munkásmozgalmat. A megszállók eleinte közömbösen nézték a munkásság párt- és szak- szervezeti életét. 1918. november 24-én engedélyezték azt a népgyűlést melyen Schneller Bála és Szabó Károly jelenlétében megalakítják a szociáldemokrata párt barcsi szervezetét. A belgrádi egyezmény előírta azt, hogy a megszállt területeken a magyar közigazgatás továbbra is fennmarad. Ennek ellenére a belgrádi kormány 1919. január 17-én Pandurovics Lászlót nevezte ki Baranya, Pécs, Somogy megye megszállt területeinek főispánjává, majd 1919. március 10-én megjelent a barcsi főszolgabírói hivatalban dr. Scheidl Árpád és átvette annak vezetését. Egyre nyilvánvalóbbá vált az a törekvés, hogy a megszállt területeket Szerbia részeként kezeljék. A demarkációs vonalon állandó szerb őrséget helyeztek el, az átjárást szigorúan megtiltották. Nem engedélyezték a munkástanács megalakulását, minden erővel azon voltak, hogy elszigeteljék e területet a megye munkásmozgalmától. Törekvéseik azonban nem jártak sikerrel. 280
