A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
III. fejezet. Hozzászólások
Az őszirózsás forradalom után a községi nemzeti tanácsot 1918. decemberében választották meg. A polgári forradalom időszakában a képviselőtestület és a nemzeti tanács között állandó volt az ellentét. Egyik ragaszkodott a falu ügyeiben való döntés egyedüli jogához, a másik egyre több beleszólást követelt abba. A község haladó elemeinek rokonszenve — s ez alkotta a többséget — nemzeti tanács volt. Az elöljárók a falu nagygazdái közül kerültek ki, s ezekkel nem szimpatizált a község lakosságának többsége. A tömeg erejére és bizalmára támaszkodva kérte az alispántól a község nemzeti tanácsa, hogy az elöljárókat hivatalos úton fosszák meg jogaiktól, mert a falu bizalmát nem bírják. Március 23-án megválasztották az Ideiglenes Munkástanács 33 tagját. Április 12-én és 13-án került sor a községi és a járási munkástanácsok és intéző bizottságok megválasztására. A községi munkástanács intéző bizottságába: Bodó Mihályt, idős Szakály Istvánt, Zerényi Mihályt és Szabó Istvánt választották be. A járási munkástanács intéző bizottságának tagja lett Bodó Mihály, id. Szakály István és Schlotthauer Sándor. A községből Bodó Mihály került be a megyei munkástanács tagjainak sorába. A községi munkástanácsba és annak intéző bizottságába a világháborút megjárt katonák, a helybeli iparosság szegényebb, forradalmi elemei kerültek. A munkástanács fennállásának rövid négy hónapja alatt a falu több égető problémáját igyekezett megoldani. A községi munkástanács aktív tevékenységére feltétlenül előremozdító hatással volt az a tény, hogy Farkas János személyében igen tág látókörű, képzett ember került a járási politikai megbízott funkciójába. A munkástanács első forradalmi tette a 2842 holdas Hunyady-birtok és a 121 holdas egyházi birtok szocializálása volt, amelyet március 26-án hajtottak végre. Az uradalmi cselédség helyzetében azonban gyakorlatilag alig állt be változás. A sors iróniájaként, a volt uradalmi intéző, Márkus Aladár továbbra is irányítója és nyúzója maradt az uradalmi cselédségnek, akit pedig nem szívlelt, s miatta már három napig sztrájkolt is. A sztrájkoló cselédek munkába állítására a járás vörösőrséget küldött ki. Szociális intézkedései során a helyi munkástanácsnak legtöbb gondot az élelmiszerhiány megoldása, a szesztilalom megtartása, az ármaximálás és áruellátás biztosítása, a lakásproblémák megoldása, valamint a közmunkák végrehajtása jelentette. Az intéző bizottság heti panasznapot is tartott a szegénysorsú falusiak, s a hazatérő katonák élelemhiányának biztosítására a szomszédos dadai uradalom magtárában lévő gabonát lefoglalták és szétosztották. A lakásviszonyok rendezése érdekében lakásrekviráló bizottságot hoztak létre, amelynek Benhardt Imre, Stráhl István és Őszi Sándor voltak a tagjai. Az igényjogosultak számára április folyamán 6100 korona értékű ruhaneműt osztottak ki. A munkástanács a község egészségügyi helyzetének javítására egészségügyi bizottságot is alakított, amelynek tagjai dr. Kőnek Sándor or279
