A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

III. fejezet. Hozzászólások

számos, 30 nyugdíjas, 36 házi cseléd és 18 egyéb volt. Az összlakosság 37%-a tehát nem az őstermelők, a földmívesek sorából került ki.

Az őstermelő lakosságból 319 fő uradalmi cseléd, 206 fő pedig mezőgazdasági munkás volt. akik földdel nem rendelkeztek. A földnélküli parasztság a község összlakosságának 23%-át képezte.

A birtokos parasztság soraiban 0—10 kát. holdig terjedő birtokkal 158 család rendelkezett. Hetvennyolc családnak pedig 10—100 kát. holdig terjedő birtoka volt. A birtokos parasztság kezén — ismerve a megyei átlagot —• Somogyszilban több föld volt, mint a megye egyéb községeiben. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a község iparosai is bírtak több kevesebb földet, szőlőt, gyümölcsöst és kertet. A község föld- birtokosának gr. Hunyady Károlynak és Ferencnek birtokában 2842 kát. hold volt. (A legjobb minőségű földekből.) A plébános 121 kát. holdból »tengette« életét, amelyet kisbérietek formájában a község birtokos parasztjai műveltek. A község területe 6780 kát. hold volt, amelynek így 42 %-a nagybirtok volt.

Érdeklődésre tarthat számot a lakosság anyanyelv és vallás szerinti megoszlása is. Magyar 1736, német 613, horvát 1, egyéb 3. A magyar és németajkú lakosságból 1588 katolikus, 646 evangélikus, 91 izraelita volt. Mindegyik felekezetnek volt papja és temploma, illetve imaháza.

A nagyszámú, nem őstermeléssel foglalkozó lakosságnak volt köszönhető, hogy a község szellemi és kulturális élete pezsgőbb volt a szomszédos községeknél. Az üzletek, a kocsmák, boltok élénk forgalmat bonyolítottak le. A község híres volt nagy tömegeket vonzó kirakodó vásárairól, heti piacról, messze földeket megjárt iparosairól, kereskedőiről. Működött a községben az iparoskor és a gazdakör is, amelyekben az aktuális gazdasági kérdéseken kívül élénk politikai viták is kialakultak. Felekezetek szerint három iskola volt a községben. Gyógyszertárát 1884- ben alapították, s körorvosa is volt.

Somogyszil politizáló társadalmában a vezető szerepet mindig az iparosság vitte. Az ipart főfoglalkozásként űző lakosság megélhetésének nem az ipar volt egyetlen forrása, hanem a föld-, a szőlő, a kert megműveléséből .származó jövedelem is. Az elég nagyszámú szegényebb sor- sxí iparos rétegben a háborús években azonban fokozódott az elégedetlenség.

Felvetődik a kérdés, hogy a község politizáló lakossága ismerhette-e a szocialista eszméket? Állíthatjuk, hogy ismerték. Az iparosok és a kereskedők többsége nem a községben, hanem messze vidékeken sajátította el a szakmát, jobbára tehát országot járó emberek voltak. Jó néhá- nyuk, különösen a német ajkúak közül, Nyugat-Európát is megjárták — ismerték a szocialista eszméket, az SZDP-sajtóját is. Nem volt számukra idegen 1919 tavaszán a munkáshatalom célkitűzése.

Somogyszil, ilyen összetételű társadalmában, amelyben a nyelvi és vallási különbségek is élesztették a falun belüli ellentéteket, az évtizedek óla felhalmozódó elégedetlenség felszámolására már régóta vártak, s a viágháború eseményei és terhei szinte csak utolsó cseppek voltak a pohárban. 400 behívott katona, 45 hősi halott, 10 hadiözvegy, nyomor és éhség jelezték a háború súlyos következményeit.

278