A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
III. fejezet. Hozzászólások
ellensége volt, inkább akadályozta, mint segítette a foradalmi törvények végrehajtását. Latinca Sándor minden bizonnyal látta, hogy a Vörös Őrség egészében nem megbízható a proletárforradalom szemponjából, s ezért felszólította Győrffy Antalt, hogy »megbízható munkásokból, akik már be voltak sorozva, készültségi századot szervezzen«. Győrffy Antalék meg is szervezték a Latinca-századot, mely a munkászászlóalj 2. százada lett, 3 szakasszal, mintegy 250 fővel. Ez a Latinca-század fegyverezte le 1919. július 22-én a kaposvári Honvéd laktanyát megszálló ellenforradalmárokat is, akik fel akarták számolni Somogybán és Kaposvárott a tanácshatalmat. 3. Vértes György, a barcsi járási művelődési ház igazgatója felszólalásában elmondotta, hogy a Károlyi-kormány és az antanthadsereg balkáni főparancsnoksága között az 1918. november 13-án létrejött fegyverszüneti megállapodás szerint Barcs szerb megszállás alá került. Három nappal később 160 szerb katona érkezett a községbe, akik kezdetben rendfenntartóként viselkedtek, majd egyre nyíltabban a megszállt terület bekebelezésére törekedtek. A Tanácsköztársaság kikiáltása után kb száz szervezett barcsi munkás szökött át a demarkációs vonalon és állt be a Vörös Hadseregbe. A Tanácsköztársaság leverése után nagyon sokan menekültek a fehérterror elől délre, így Barcsira is. A megszállt Barcs két éven át, így megmenekült a darutollasok garázdálkodásától. 4. Miklós Endre, megyei szakfelügyelő, gimnáziumi tanár felszólalásál azzal kezdte, hogy a történész munkája nem zárul le a kutatással. Azzal, hogy ismeretlen, vagy elfelejtett eseményeket tár fel és az egyes események közötti összefüggéseket próbálja megvilágítani munkájának csak egy részét — az első részét — végezte el. Kutatásainak eredményeit népünk közkincsévé kell tennie. Hogyan állunk a tanácsköztársasági anyag »átadásával«? Vajon megfelel-e az új tankönyv annak a követelménynek, hogy 1919-et jelentőségének megfelelően, népünk közkincsévé tudjuk tenni? A válasz: igen, a tankönyv megfelel ennek az igénynek. Az anyag mennyiségét tekintve kedvező a helyzet. Tankönyvünk az 1918—19-es eseményekkel 21 oldalon foglalkozik. (93—114. oldal.) A régi tankönyv 27 oldalon foglalkozott. (175—-202. oldal.) A 6 oldalas csökkenés — csak látszólagos, mert az idén bevezetett reformtankönyv nagy formátumú és így kisebb oldalszám mellett is több anyagot nyújt, mint a régi tankönyv. Ha 1918—19 tankönyvi anyagát a negyedik osztály egész magyar történelmi anyagával vetem össze, akkor már kiemelkedik az 1918—19-es anyag mennyisége. Még kedvezőbb a kép, ha azt vizsgáljuk, hogy meny272