A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Gellért Tibor: Adalékok a megye belső fegyveres erők történetéhez
mutatkozott a legjobban, mire képes az erélyes vezetés, a jól alapozott agitáció, az igazi munka.. . kitűnőek a csapatok, az újoncok, a pécsi bányászok nagyszerű szellemben vannak nevelve.« Ekkor közölte azt is, hogy a 44. ezrednek 2—3 napon belül ki kell mennie a frontra.35 Dunántúl katonai erejének átcsoportosítását — egy merész terv alapján — többek között éppen a fenti eredmények tették lehetővé. A hadtestparancsnokság Dunántúl katonai helyzetét áttekintve, abból indult ki. hogy azt három oldalról ellenség veszi körül. Viszont a meglevő katonai erő nem tette lehetővé mindhárom arcvonal egyidejű megerősítését. Ezért úgy intézkedtek, hogy a 44. dandárcsoport és a Kaposvári Munkászászlóalj központi tartalékot alkosson. Helyüket a demarkációs vonalon a Vörös Őrség foglalta el, azzal a konkrét feladattal, hogy figyelő szolgálatot teljesítsenek és adott esetben az ellenség előrenyomulását mindaddig késleltessék, míg a hadseregparancsnokság a rendelkezésre álló tartalékokkal ellentámadásba nem kezdhet.36 Ezzel a déli határvonal katonai védelme legyengült, de ugyanakkor lehetőség nyílt a felszabadító katonai erők északi frontra vezénylésére, ahol éppen egy újabb támadó hadművelet bontakozott ki. E terv alapján vörösőr állományát a demarkációs vonalra vezényelték és megkezdődött a 44. dandár felkészítése a frontra induláshoz. Június elején három kaposvári zászlóaljat küldtek a frontra, köztük a munkászászlóaljat.37 A Latinca-század gyűlésen határozta el, hogy önként jelentkezik és a munkászászlóalj többi századával együtt mindnyájan kimennek a frontra. A megyei vezetők azonban a század egy részét engedték el. Ekkor kezdődött meg a század átszervezése. A Latinca-század kétharmad része elszánt lelkesedéssel június elején a tűzvonalba indult. Az otthon maradiakat átcsoportosították, kiegészítették.33 Június 12-től Kaposváron már nem a 2., hanem a 14. lett a további karhatalmi feladatokkal megbízott Latinca-század. Tehát ettől kezdve a valóságban már nem egy, hanem két Latinca-század létezett. A fronton levő század tagjai Kaposvárra küldött levelükben írták, hogy ők »továbbra is megtartották a Latinca-század elnevezést.« A két Latinca-század tehát — egymással párhuzamosan — két fronton harcolt; az északin a cseh burzsoá csapatok ellen és odahaza, Somogybán belső ellenforradalmi kísérletekkel szemben. A cseh fronton lévők állandóan figyelemmel kísérték a megyei eseményeket és azokra érzékenyen reagáltak. Egy közösen megfogalmazott levélben írták: »Most itt vagyunk. De rövidesen eljön az idő, amikor újból otthon leszünk. Ne moccanjanak addig a kaposvári és Somogy megyei kis- és nagyburzsoák, mert a Latinca-század vérbe fojt el minden elleniforradalmi kísérletet, jöjjön az akár a kis-, akár a nagyburzsoák részéről. írják meg az elvtársak az újságba, hogy mi szocialista-kommunisták megtudunk mindent és ha kell, otthon leszünk, s leszámolunk mindazokkal, akik a proletár uralom ellenségei.«33 A Latinca-század a fronton is megállta a helyét, méltó volt jó hírnevére. Részt vettek a nagyszerű, új északi offenzívában, amelyet a hadseregparancsnokság június elejére készített elő. A 44. dandár előretoli 258
