A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Gellért Tibor: Adalékok a megye belső fegyveres erők történetéhez
Egy korabeli irat szerint a Tanácsköztársaság ideje alatt több mint 1000 puskát, ugyanennyi forgópisztolyt koboztak el és adták át a kaposvári vasöntödének. Ezek egy részét beöntötték, a többit Budapestre szállították. Sajnos, az egyéb katonai felszerelési tárgyak mennyiségéről a levéltárak aktái között hitelt érdemlő adat nem maradt fenn.® A Tanácsköztársaság katonai vezetése nagy gondot fordított a déli demarkációs vonalon és a szerbek által megszállt területeken végzendő propagandamunkára. Ezt a munkát javarészt a kaposvári alakulatok végezték. A tudósítók jelentései beszámolnak arról, hogy 1919. március 27-én a Kaposvári Munkástanács intézkedésére a Somogy megyei demarkációs vonalat megszállta a Vörös Hadsereg.29 Ettől kezdve megszűnt a demarkációs vonal március előtti képlékenysége. Az erőviszonyok azonban a Tanácsköztársaság ideje alatt is a szembenálló csapatok javára voltak kedvezőbbek. »A déli fronton a Vörös Hadsereg 11 harcképes zászlóaljával és négy ütegével szemben az első vonalban a francia arcvonalszakaszon két gyaloghadosztály és egy lovas dandár, a délszláv szakaszon pedig egy gyalog- és egy lovas hadosztály helyezkedett el. Az ellenség túlereje ezen a fronton csupán az első vonalban álló egységeket figyelembe véve is több, mint hatszoros volt.«30 A leggyengébb védelmi vonalunk Gyékényestől a Dunáig terjedő 150 kilométeres szakasz volt, amelyet április 20-án megerősítettek a 44. dandár harmadik zászlóaljának 10., 11., majd május elején a munkászászlóalj 2. századával, Abaffy Zoltán és Schneller Béla parancsnokok vezetésével. E szakasszal szemben a teljes »Drina« hadosztály állott.31 Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a propagandamunka hatékonyságának óriási jelentősége lehetett. A munkástanács is felismerte ezt, amit Tóth Lajos így fejezett ki: »... a demarkációs vonalon az eszme fegyverével kell győzni.«32 A Somogyi Hírlap beszámolt arról, hogy a vöröskatonák röplapokat juttattak el a megye megszállott területein állomásozó szerb katonákhoz. Ebben felhívták a szerb katonákat, hogy kövessék a magyar és az orosz proletárok példáját. A kifejtett propaganda hatásaként a »szerb katonák nyíltan szembeszálltak parancsnokaikkal és kijelentették, hogy nem használnak fegyvert a magyar proletár testvéreikkel szemben.«33 Megindultak a szerb—magyar katonaba- rátkozások. A sajtójelentések szerint ez olyan jelenséghez vezetett, mint pl.: »A Vörös Hadsereg katonái 8 szerb katonát foglyul ejtettek, akiket később teljes felszereléssel szabadon bocsátottak. Ugyanígy jártak el a szerbek a mi elfogott 6 főből álló járőrünkkel szemben is.«34 A Latinca-század egyes szakaszai a Tanácsköztársaság egész ideje alatt — egymást váltva részt vettek a demarkációs vonalmenti tevékenységében. A propagandamunka legaktívabb harcosai voltak. Nem a század katonai ereje, hanem forradalmi szemlélete, az orosz fronton szerzett tapasztalatainak bő tárháza ösztönözte a direktóriumot arra, hogy a »terrorszázad« egyes szakaszait mindig kivezényelje a demarkációs vonal legveszélyeztetettebb pontjaira. Május 30-án Pogány József Kaposvárra látogatott. Ottani tapasztalatairól, a rendkívüli munkástanács ülésen a következőket mondta: »Kaposváron találtam a legkielégítőbb és legrendezettebb viszonyokat. Itt 257
