A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Gellért Tibor: Adalékok a megye belső fegyveres erők történetéhez

jedt ellenforradalmi akciók, mint pl. Nyugat-Dunántúlon. Magatartásukat a forradalmárra jellemző humanizmus, emberszeretet jellemezte. Ter- rorisztikus magatartást akkor sem alkalmaztak, ha azt a helyzet egyébként megkövetelte volna. A lakosság szerette, véreinek tekintette őket.

A »terrorszázad« fegyelmezett, jól szervezett harci és karhatalmi tevékenységgel, sokrétű feladatot oldott meg, mélyek közül elsősorban az ellenforradalmi megmozdulásokkal szembeni fellépésük említendő.

Miközben a magyar nép harcot vívott a társadalmi átformálásért, nemzeti létükért a román és cseh burzsoá csapatokkal, a hazai ellenforradalom arra törekedett, hogy megsemmisítse a proletárdiktatúrát. Az ellenforradalom tábora magában foglalta mindazon erőket, melyeknek érdekei szemben álltak az új társadalmi rend célkitűzéseivel. Így idetartoztak a vdlt uralkodó osztály tagjai, akiknek földjeit, gyárait szocializálták, a klérus és a tisztikar nagy része, valamint régi közigazgatási apparátus tagjai, akik társadalmi helyzetüknél fogva szintén a proletárhatalom ellenségei voltak. Gyors ütemben szervezkedni kezdtek, mert egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy a Tanácsköztársaság »önmagától« nem omlik össze. Felbátorodtak a hazánkat ért külső támadás hírére, és azonnal megkezdték a proletárhatalom elleni belső bomlasztó tevékenységüket. Kialakították a dunántúli gócaikat, ahonnan szervezkedéseiket irányították. Székesfehérvár is ilyen hely volt, s' ide kötődtek Somogy megye ellenforradalmárjai is.1,

A somogyi Direktórium idejében felismerte az ellenforradalmi veszélyt, és megtette a kellő intézkedéseket. Latinca Sándor már 1919. május 7-én táviratilag figyelmeztette a járási politikai megbízottakat. »Ellenforradalmárok lóháton járják a járásokat és ellenforradalmi mozgalmakat csinálnak. Minden gyanús embert letartóztani, és megfigyelni a gyanús embereket, minden eszközzel eltiporni.«15

A direktórium május 15-én körrendeletét adott ki, amely szerint a megyében illetéktelenek járnak, »a tanácskormány ellen izgatnak, hogy ellenforradalmi mozgalmat szítsanak.« Ezért a rendelet utasította a munkástanácsot, hogy a majorokban, községekben megjelenőket igazoltassák. Csak a Tóth, Schneller, Latinca aláírásával ellátott igazolványok érvényesek, ». . . aki ilyennel nem rendelkezik — mondja ki a körrendelet — azonnal letartóztatandó és Kaposvárra kísérendő!«16

A Latinca-század legfontosabb feladata az ellenforradalmi törekvések elleni harc lett. A gyors és hatékony intézkedések érdekében szerveződött a lovas különítmény. Később teherautóval is rendelkeztek, hogy minél gyorsabban izolálni tudják az ellenforradalmi gócokat. Az intézkedések hamarosan tovább bővültek. A tolnatamási ellenforradalmi felkeléssel egyidpben (1919. május 31.) a környező kisebb falvakban is nyugtalanság volt tapasztalható. Latinca Sándor ■—- a század legfelsőbb parancsnoka — elrendelte, hogy a Tolnával határos községekben a Vörös Őrségeket terrorkatonákkal erősítsék meg.17 Endrődi József erről így vallott: »A terrorszázad 2. szakaszában teljesítettem szolgálatot mindaddig, míg Tolna megyében az ellenforradalom ki nem tört. Ez alkalommal én a Kánya községbe lettem vezényelve rendfenntartás céljá- ból.«,s

253