A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Gellért Tibor: Adalékok a megye belső fegyveres erők történetéhez
vcröskatona.«7 E közleményt egymás után fogadták el a különböző szakmák szakszervezetei.8 Ez tette lehetővé, hogy 1919. április 19-én megalakulhasson a 44. ezred, négy zászlóalj erőben. (Az I. zászllóalj Nagyatádon, a II. Kaposváron, a III. Szekszárdon és a IV. Dombóváron).9 A Hadügyi Népbiztosság — időben alig megelőzve az ismertetett eseményeket — március 26-án rendeletileg szabályozta az alárendeltségi viszonyokat, vagyis a bácskai védőszakaszban levő összes katonai erőt a 44., illetve a 38. dandár állományába sorolta. Mindkét dandárcsoportot a 2. hadosztály parancsnokának rendelték alá. Ennek értelmében a Somogy megyei alakulatok a 44. dandár kötelékébe kerültek.10 A belső karhatalmi feladatok végrehajtására, a közbiztonság védelmére és az esetleges ellenforradalmi megmozdulások letörésére megszervezték a Kaposvári Munkás Zászlóaljat. Az ezzel kapcsolatos tevékenység már 1919. február 28-án megkezdődött, amikor Beksics Olivér parancsnoksága alá helyezték a 19. és a 44. ezred pótkeret személyi állományát. A szervezés azonban ekkor még nagyon lassú ütemben folyt, és csak 1919. március 21-e után indult meg nagyobb lendülettel. A munkászászlóalj személyi állományát zömében az orosz frontot megjárt katonák és a kiképzett szervezett munkások képezték. A zászlóaljat négy karhatalmi századra osztották, és a kaposvári laktanyába helyezték el. Miután a 44. dandár kiment a frontra, ezek a századok felváltva látták el a demarkációs vonal védelmét és a karhatalmi feladatokat. 1919. április elején Latinca Sándor —• felszólította Györffy Antalt, — volt frontharcos katonát —, hogy helyi ismereteit felhasználva »megbízható munkásokból, akik már be voltak sorozva«, szervezzen egy készültségi századot, »amely egy esetleges anarchiát képes elfojtani.«" Györffy Antal ennek eleget is tett, amit visszaemlékezésében a következőképpen írt le: »Én először a legmegbízhatóbb katonatiszteket kerestem fel, akiket felszólítottam, hogy lépjenek be az úgynevezett ter- roszázadba. Először Adorján Józsefet, a 44-esek nagyhírű főhadnagyát kértem fel, aki minden további nélkül vállalta is, utána Mike Imrét, Rajz Józsefet .. . amikor* megvolt a tiszti keret, a legmegbízhatóbb szervezett munkásokat, volt «hadifoglyokat kerestük fel.«12 így értékelte ezt egy li919-es főispáni jelentés is. Eszerint a Latinca-század ».. . teljesen megbízható ipari proletárokból és nagyobb részt volt orosz hadifoglyokból áll.«1'1 A szervező tevékenység eredményeként 1919. április 9-én a La- tinca-század megalakult. Az alegység úgy jutott a megkülönböztető »La- 'ica-század« elnevezéshez, hogy »főparancsnoka« mindvégig Latinca volt. A Latinca-század közvetlenül Mike Imre tartalékos főhadnagy parancsnoksága alatt a munkászászlóalj 2. századát alkotta. Politikai megbízottja Györffy Antal lett. A század 250 főből, három szakaszból, egy »készültségi«, egy »rohaimcsoport«-ból és egy »lovas különítmény«-ből állt. A katonák kerek ellenzős sapkát viseltek, s a többiektől eltérően a sapka szalagján »terrorszázad« felírást. A terror elnevezést azonban mégsem lehet gyakorlati« tevékenységükben szó szerint értelmezni. A megye területén egyetlen helyen sem folyt nagyobb arányú tűzharc és a »Latinca-katonák« fellépése következtében senki sem vesztette életét. Ez elsősorban abból adódott, hogy Somogybán nem voltak olyan kiter252
