A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Andrássy Antal: A kaposvári diákmozgalmak 1918-1919-ben

letárok!« című cikkében a következőket írja: »Fegyverbe szólít, harcra hív minden igaz proletárt az imperialista országban sínylődő proletártestvéreink szenvedése. — Hát te nem vagy vörös? . . . Nem ragadsz szabadító fegyvert?. .. Nem égeti lelkedet az önvád? Ölbe tett kézzel néznéd, hogy miként kergeti korbácsai kezében a kapitalista szörny az éhező nép asz- szonyait és gyermekeit?... Gyáva, aki most rettegi a halált, amikor minden egyes harcos proletár, ezernyi testvérének ad emberi életet. Drága szent proletárvér, amely évezredeken keresztül hulltál a tőkés járma alatt, utoljára fested égő pirosra a hardmezőt. Utoljára fogsz kezedbe fegyvert proletár, hogy az emberre fogd. Utoljára folyik proletárvér, mert nem lesz többé harcmező. . . Ne felejtsd el, harcos tesvérem, hogy nem a háborúért, hanem a békéért harcolsz. Tedd ezért hát szabaddá és emberré, diáktestvérem proletártestvéreidet és ha fegyverrel győztél, vedd elő a tudást és neveld idegen testvéreidet a munkás s becsületes életre.«7'1 A lap egy másik cikkírója az itthon maradó kaposvári diákok érzését fejezi ki: »Előestéjén ennek a szent harcnak, ifjú szívünk minden hevével köszöntünk titeket, helyettünk is harcoló vörös katonatestvéreink! Legyetek méltók a feladathoz, mely rátok vár! A késő emberiség áldva fog reátok emlékezni, kik harcosai és megteremtői lesztek az új világnak!«'“ A diák vöroskatonák kiképzése a Baross-laktanyában, illetve a Honvéd-téren megkezdődött. A kiképzés után a két szakasznyi diákkatonát május derekán Dombóvárra, illetve környékére vezényelték^ Itt, a helyi vörösőrséget erősítették meg és különféle objektumokat, a vasútállomást és a villanytelepet őrizték. Amikor a vezénylés lejárt és Kaposvárra visszaérkeztek a Munkásotthon udvarán Latinca Sándor köszöntötte őket. Május végén az önként jelentkező fiatalokból megalakult a diák frontszázad, amelynek parancsnoka Hartl Gyula hadnagy lett.76 A Kaposvári Munkástanács május utolsó napjaiban a csehszlovák frontra küldte a három kiképzett somogyi zászlóaljat. A 44-es vörösdandár zászlóaljai Esztergomban vagoníroztak ki, és a 8. hadosztály kötelékében harcoltak a csehszlovák burzsoá csapatok ellen. Június 17-én az Érsekújvár irányába meginduló támadásban vettek részt a diákkatonák. Június 19- én Komáromszentpéternél biztosítottak. Kétnapos pihenő után Bajcs község elfoglalására indultak. Bajcs földrajzi fekvésénél fogva Érsekújvár kulcsa volt, ezért az ellenség nehézfegyverekkel védte. A Zsitva-patak völgyében elterülő kis községért egynapos harc dúlt és az intervenciósok újabb erőket vetettek be. Itt a diákszázad a dandár ún. Munkászászlóalját, illetve a Latinca frontszázadot biztosította egy erdőszélen. »Már javában folyt az ütközet, amikor az erdőszélen levő iskolások kitörtek és nyílt mellel rohantak az ellenfélre. Azok annyira meglepődtek, főleg az iskolás század hurrá kiáltásától, hogy rögtön észre lehetett venni a bom- ladozást soraikban« — emlékezik vissza Kovács Miksa.77 A bajcsi ütközetben kapott súlyos, halálos sebet Kláb Simon kereskedeilmista tanuló.'6 A diákszázad tagjai közül többen könnyebb sebesülést kaptak a csatában. A következő napokban Érsekújvár alatt harcoltak, amikor megérkezett a fegyverszünet, illetve a kiürítés híre. Július elején visszaérkezett Kaposvárra a 44-es dandár kötelékében a diákszázad is. Itthon átszervezték, illetve beosztották a diákszázadot a Munkászászlóaljba, amely akkor az

241