A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Andrássy Antal: A kaposvári diákmozgalmak 1918-1919-ben

ún. Szántó-laktanyában állomásozott. A diákszázad létszámát kiegészí­tették, illetve feltöltötték az itthonmaradt tizennyolc éven aluli és itt helyőrségi szolgálatot teljesítő fiatalokkal. Itt érte a diákszázadot a Ta­nácsköztársaság megdöntésének a híre. Augusztus 3-án szereltek le a század tagjai igen baljós előjelek között a Baross-laktanyában. * * A rendkívül kuszáit és zavaros hírszolgálat miatt szinte mindenki az őrhelyén maradt a város és a megye vezetői közül augusztus első napjaiban. Látszólag a Peidl-féle kormány változás nem a megdöntés, ha­nem a folytonosság jegyében történt. Az ellenforradalmár egyének gyors egymásratalálása és kezdeményező szerepe augusztus 6-tól lehetetlenné teszi a kommunisták emigrálását. Augusztus első hetétől üldözik, letar­tóztatják a város legjobbjait, volt vezetőit. »Végre augusztus elseje óta fellélegzünk. Visszaállott a törvényes állapot, a jogrend, a szabad szó uralma« — írja a gimnázium reakciós igazgatója Pongrácz Károly.™ Ugyanitt hangzik el az egyik felszólaló szájából a magyar burzsoá res­tauráció bosszúszomja a haladó pedagógusok ellen. »Kíméletlenül, hatá­rozottan, ridegen, egyéni szimpátiát félretéve kell velük elbánnunk.«80 Ezekben a napokban juttatják börtönbe a reakciós erők Hudra Lászlót és Rádai Gyulát. Augusztus 17-én a második bizalmas értekezleten a gimnáziumban megtörténik az igazgató felhívása, hogy jelentsék a diá­kok közül azokat: »akikről biztosan tudják, hogy az intézetben vagy az intézeten kívül az ifjúságot megmételyező bolseviki üzelmekben és agi- táeióban részt vettek.« A felszólításra Vértessi Imrét, Quittner Lászlót, Schór Ernőt, Sebök Józsefet. Szabó Gyulát és Somogyi Imrét jelentik fel, akiket a miniszter 1919. október 22-én »hazafiatlan és vallásellenes vi­selkedéséért a hazai összes iskolából kizárt.«"1 Megbélyegezték a volt vö- rcskatonákat is, és az érettségin szeptemberben csillaggal jelölik meg a jelöltek között. A legszörnyűbb sors az alig tizenhét eszten­dős kereskedelmista Hirsch Fer euere várt, akit szülőfalujában Tamá­siban tartóztattak le. Hirsch Ferenc vöröskatona volt, majd júliusban otthon Tamásiban segít a KIMSZ és pártszervezésben. 1919. augusztus 18-án a dombóvári munkástanács tagjaival a tamási Taubner-féle vendéglő udvarán tiszti különítményesek felakasztották.82 A diákvezetőkre jel­lemző, a későbbi időkben is, az érettségi vizsgálatoktól többször elutasított kitűnő tanuló Schór Ernő levele: »Életem és világnézetem alapja a mun­ka. Ennek a szeretete és megbecsülése vitt bele a forradalomba, amely­ben, hogy tevékeny részt vettem nem tagadom. .. Soha nem tettem egye­bet, . .. mint amit legmélyebb leikiismeretem, belátásom és emberszere­tetem sugallt és a kommün alatt sem tettem mást, mint igazságokra és az emberek szeretetére tanítottam azokat, akik rászorultak arra.«82 A jubileumi évfordulón félévszázad távlatából az események isme­retében meghatódva gondolunk a Tanácsköztársaság kaposvári diák- és munkásfiataljaira. 242

Next

/
Thumbnails
Contents