A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Andrássy Antal: A kaposvári diákmozgalmak 1918-1919-ben

megjelenési gondja Sebők Józsefre és Quittner László tanulókra nehezedett. Sebők lakására (Zárda u. 14.) lehetett a kéziratokat küldeni, míg a hirdetéseket Quittner, Erzsébet tér 2. számú lakására címezhették a beküldők. A megyei vezetők közül, így Tóth Lajos pártelnök, később direktóriumi tag több alkalommal segítette a lap megjelenésiét. Március végén a diákok papírkiutalását a legfelsőbb megyei vezetés intézi el. Egy hónap múlva a május elsejei számot csak újabb direktóriumi segítséggel tudta megjelentetni a szerkesztőbizottság.28 Az első szám kedvező fogadtatásban részesült, melyet a Somogyvármegye szerint: »A mai idők levegője a tudniakarás és az önállóság utáni törekvés szült.«29 A lap beköszöntő cikkét Hudra László írta. »Én vagyok a szava annak a szeretetnek, mely a somogyi diákot az iskolához köti, én vagyok a fokmérője annak az emelkedésnek, mely a somogyi diákot szélesebb látókörhöz juttatja. Én leszek a kapocs az iskola és az élet között. . .« — írja a Volun- tas-ról Hudra.” A szerkesztőség bemutatkozó cikkében munkára szólítja fel a diákokat. Spitzer Dezső, Ady Endre költői életút járói, irodalmi és politikai tevékenységéről értekezik. A kereskedelmista tanuló meglepő Ady-ismeretről tett tanúbizonyságot, és ez azt bizonyítja, hogy jelentős Ady-kultuszról beszélhetünk a kaposvári diákok körében. Kiemelkedik a cikkek sorából Sebők József »A forradalom«-ról írt elemző ismertetése. A társadalmi haladást elősegítő forradalmak jogosságáról és szükségességéről ír a cikkíró. »A forradalom célja egy osztályt, egy pártot, egy közösséget uralomra juttatni, vagy egy meglévőt arról letaszítani.« Az első számot egy-egy szépirodalmi, művészeti és közgazdasági cikk zárja a hirdetések mellett.3'

Az első szám rendhagyó hangvétele feltűnt a kelirikális, reakciós tanároknak, diákoknak és megkezdődött az ellentábor támadása. A »Zászlónk« című országos katolikus diáklap gimnáziumi tábora az igazgató támogatása mellett aktív ellenpropagandát kezdett. Pongrácz igazgató »figyelmeztette az ifjú szerkesztőket«, de ők a későbbiekben nem fogadták meg az intelmeket.32

A második számban, megjelent február 26-án, már több bátor hangú cikkel találkozunk. A lapban megjelentek közül figyelemre méltó Sebők József, a »Társadalmi ellentétek és a szocializmus« és Vértessi Imre »Miért kel] a jelenlegi társadalmi rendszert megváltoztatni?« című cikke. Sebők József cikkében bemutatja a burzsoáziát, és vele szemben a proletariátus osztályát, ahol a nyomor és nélkülözés a mindennapi vendég. »Nem sokat kell gondolkoznunk, hogy belássuk, mennyire ellenkezik ez az emberi jogokkal és hogy a mai társadalom törvényei, erkölcsei és többi hasonszőrű intézményei a magántulajdont védelmező és az osztályuralmat fenntartani akaró elem életnyilvánulásai.«33 Vértessi cikkében leszögezi: »A nyomor a jelenlegi társadalmi rendszernek a bűne. A mi »nagyszerűen« berendezett társadalmunk az, amely az emberiség óriási többségére szenvedést, nyomort hoz. .. Itt, a jelenlegi társadalmi rendszerben van a hiba, nem az emberi lélekben ... A nyomort pedig azáltal szüntethetjük meg, ha megváltoztatjuk a jelenlegi társadalmi rendszert ... Ha egy oly társadalmi rendszert hozunk, amelyben a nyomort szülő osztályuralom helyét a legteljesebb demokrácia foglalja el. E tár232