A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
daságossága szempontjából nem egyértelműen pozitív részemeléssel sikerült elérni, hogy a korábban akadozó szerződtetés133 meggyorsuljon. A munkák utáni érdeklődést jelzi, hogy a bári-pusztai részesaratás ügyében a íelsőmocsoládiak és a kisbárapátiak között kirobbanó vitában I.atinca Sándornak kellett döntenie.134 Az aratók alkalmazása — több mint ezer főről volt szó —135 rendkívül fontos volt, miután a szerződésekben rögzített napszámkötelezettség — fejenként 15 nap — komoly segítséget jelenthetett volna az amúgy is égető munkaerőhiány pótlásában. A júniustól kezdve mind nehezebbé váló közellátási gondok azonban a kezdeti lelkesedést náluk is visszafogta, a hetenként elkészített fointézőségi jelentésekben egyre több panasszal találkozhatunk.13’ A munkaerő ellátottság negyedik összetevője a gazdaságok esetében a napszámos munka volt. Szerepük különösen a kapások művelésében volt jelentős, de — amint a napszámfizetési jegyzékekből kiderül — júniustól kezdődően szinte a gazdaság minden ágában sor került alkalmazásukra. A kapások művelése mellett, az aratás, a betakarítás, az állat- állomány körül és a legkülönfélébb formában alkalmaztak napszámos munkát. A cselédség magatartásával függött össze nyilván, hogy júliusban már a kifejezetten belső üzemköri munkákra is napszámosokat kellett alkalmazni.137 Sajátos módon a napszámok rendezése megkésett a többi mezőgazda- sági bérek emeléséhez képest. A korábbi 30—20—12 K-os napszámokat13* a Népgazdasági Tanács 47 sz. rendeletével átlagosan 5 K-val megemelte, az iparcikkek eltűnése miatt azonban a nehezedő helyzeten ez sem sokat javított, hiába volt az áldomások újabb engedélyezése,139 egyre nehezebb volt napszámost kapni.140 A fentebb előadottak alapján, amelyek meghatározták szervezetileg én gazdaságilag is az üzemek tevékenységét, különösebb nehézség nélkül tudjuk megrajzolni a termelőszövetkezetek négy hónapos működését. Az állatállomány és főleg a vonóerő ellátottság mértékétől a téli és tavaszi vagyonjogi bizonytalanságoktól meghatározottan — amint láttuk — a talajművelés és vetés is erősen megkésett. Május 24-én Latinca Sándor a következő körrendeletét volt kénytelen szétküldeni: »Miután ezidősze- rint sok bevetetlen terület van, a vármegye területén elrendelem, hogy ezen területek megmunkálása és bevetése érdekében a legerélyesebben járjon el. A jelen rendeletem ellen vétők a Forradalmi Törvényszék elé fognak állíttatni.-«141 Amint láttuk, járásunkban a földek elvetése nagyjából teljes egészében megtörtént. Júniustól kezdődően azonban a közszükségleti cikkek akadozó ellátása erősen csökkentette az alkalmazottak munkakedvét. A magyaratádi intézőségben a széna és mesterséges takarmányok betakarítását, az inámi gazdaságban a répát, a kisgyaláni főin- tézőségekben pedig majdnem az összes kapást részesművelésre kellett kiadni, »amely — mint Szomodics Tibor főintéző írta — köztudomásúlag a legrosszabb.«142 Az általában véve közepesnél jobb termést a munkák akadozása károsan befolyásolta. A felsőmocsoládi körzetben június 28-án még a szőlők kapálatlanok és kötetlenek voltak. Az aratási munkák néhány helytől eltekintve folyamatosan zajlottak, a cséplést azonban a tüzelőhiány mi191
