A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
A fogaterő részesedési arányának a megállapítása azonban 1919-ben már nem adhat hű képet a mezőgazdasági munkák alakulásáról. Kétségtelen ugyan, hogy az erőgépek még korántsem szorították teljesen háttérbe az állati igaerőt, — és még ezután is sokáig nem — jelentőségükkel azonban mégis számolni kell.114 A 26 gazdaság erőgép készlete 11 Fowler-típusú kettősrendszerű gőzekéből, 2 For d-típusú és 2 nyersolaj motorral működő traktorból állt. A 15 erőgépből azonban csak 10-et tudtak használni: 3 gőzeke és 2 traktor a nyomasztó üzemanyag- és alkatrészhiány miatt nem működött. Az időnként használt erőgépek üzembentartása is csak a legnagyobb erőfeszítésekkel volt biztosítható. Ezeknek a teljesítménye összesen 171 HP volt. Ha tehát a fogatonkénti 20 k. holdat és az egy-egy erőgépre eső optimális 1000 k. holdat összehasonlítjuk, kiderül, hogy az adott vonóerőmennyiséggel mindössze 20 960 k. hold szántó megmunkálására nyílt volna ez esetben lehetőség, ha az üzemképes szántógépek szén-, illetőleg olajellátása teljes mértékben biztosított lett volna. Az így kiszámított terület nagyságot némileg korrigálva, nagyjából azt a földmennyiséget kapjuk, amelynek felszántása és elvetése április elejére ténylegesen meg is történt. Az összes munkák mennyisége természetesen ennél kisebb volt, hiszen nem kétséges az, hogy a mesterséges takarmányok egy jelentős része évelő pillangós volt. Forrásnehézségek miatt azonban ezeket a területeket nem tudjuk elkülöníteni, kénytelenek vagyunk megmaradni az egyébként jellemző globális számok használatánál. Bizonyítottnak látszik előttünk, hogy az üzemek vezetői és alkalmazottai az adott keretek között általában a gazdaságok előnyösebb vezetésére törekedtek. Különösen igaznak tűnik ez, ha az igaerő erősen csökkent értékére is tekintünk — amint azt a Nagytoldi-pusztai intéző is keserűen hangsúlyozta. Nem volt jobb a helyzet a gazdaságok egyéb eszközellátását tekintve sem. A tárgyalt 26 gazdaság közül mindössze két helyen ítélték a gépi felszerelést intenzívnek, 9 gazdaságban pedig jó közepesnek, 15 gazdaságból az eszközleltár azonnali kiegészítését, illetve felfrissítését sürgették. A gazdaságok legfontosabb gépeinek — a szántógépektől eltekintve — száma a következő volt: cséplőgarnitúra: 42 db (351,5 LE), cséplőszekrény 43 db, marokrakó aratógép: 37 db, kévekötő aratógép: 41 db. fűkaszálógép: 89 db. Ezeknek a szerkezeteknek a használatát is — a szántógépekhez hasonlóan —■ akadályozta az anyag- és alkatrészellátás. Ez volt a tulajdonképpeni akadálya annak, hogy — bár a rendelkezésre álló emberi munkaerőt is számítva ez a szám nagyjából elfogadható — a munkák végzésében meglehetősen sok nehézséggel kellett megküzdeni.11’ Az egyéb gazdasági eszközökkel való ellátottság ennél lényegesen mostohább volt. Az összes gazdaságra vonatkozóan ugyan nem állt rendelkezésünkre részletes eszközleltár, de lehetőségünk van a göllei főin- tézőség helyzetének feltárására.11“ A leltárt átnézve minden különösebb számítás nélkül megállapíthatjuk, hogy az ellátottság még közepesnek sem volt mondható. Ugyanekkor azonban az is kiderül, hogy — az igények ellenére is — az eszközök egy részét munkán kívül kellett tartani. Ha pl. az ekék számához (241) hozzávetjük a göllei főintézőség 179,5 db fogatát (53 lófogat, 123,5 négyes 187
