A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
trágyázására nyílik lehetőség. Ugyanezeket a számokat másként csoportosítva kiderül, hogy az adott trágyamennyiségnek az összes szántóra történő felhasználása esetén a kát. holdankénti részesedés 16 q körül mozoghatott. A fenti trágyamennyiség — 200 q-s átlaggal csak a szántóföldet tekintve — a tényleges szükségletnek tehát mindössze 33—35%-át fedezte. Az általánosan szokásos négy éves trágyázás! ciklus helyett egy- egy földdarab, ilyen állatállományt számítva, csak 10—11 évenként jutott friss istállótrágyához. Mindez természetesen súlyosan érintette a szántóföldi termelés alakulását, ugyanekkor teljesen kizárta az okszerű rétgazdálkodásnak még a lehetőségét is. Ez másodlagosan károsan befolyásolta az állattartás alakulását is hisz az állomány kondíciója, munkaképessége, s értéke csökkent és ugyanakkor egyelőre nem is mutatkozott lehetőség a legjövedelmezőbb üzemágnak: az állattartásnak jelentősebb továbbfejlesztésére sem. A nyomasztó trágyahiány — nyilvánvalóan országos jelenség lévén — a Népgazdasági Tanács Földművelésügyi Főosztályát is foglalkoztatta. Egy július 21-én kelt körlevélben közölte a gazdaságokkal, hogy a pestlőrinci szemétfeldolgozó telepen és a Magyar Sertéshízlaló és Húsipari RT nagytétényi hizlaldájából összesen 10 500 vagon foszforsav, mész és kálitartalmú trágya vár elszállításra. A járás fentebb vázolt helyzete ellenére érdekes módon a felajánlott trágyából a gazdaságok nem igényeltek."' A szervestrágya ellátás javítása mellett gondot fordítottak a gazdaságok műtrágya ellátására is. A június folyamán bejelentett 8810 q-ás műtrágyaigényből a központ 6510 q előteremtésére kötelezettséget is vállalt."2 Az állatállomány részletező tárgyalása során a megfelelő helyen kitértünk már az igaerő mennyiségére. A gazdaságok igaállománya 344 négyes ökörfogatból, 204 pár lófogatból és 41 bivalyfogatból állt. A szántóföldi termelés szempontjából — amint arra fentebb utaltunk — ezen utóbbiak jelentősége olyan csekély, hogy a továbbiakban figyelmen kívül is hagyjuk. A két fogattípus közül még mindig az ökrök használata a jelentősebb. A gazdálkodás belterjesedésével, bizonyos mezőgazdasági gépek elterjedésével (sorvetőgép, kászálógép stb.) nőtt ugyan a lófogatok jelentősége, de a rossz útviszonyok, a nehezebb talaj adottságok mellett még mindig használhatónak bizonyultak az ökörfogatok. Különösen igaz volt ez a nagyobb testű, s erősebb csontozatú vörös-tarka tájfajta elterjedésével kapcsolatosan. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem. hogy a lóállomány arányainak kialakulásában nagy szerepe volt a háborús lósorozásoknak is. Mindenesetre a rendelkezésre álló fogatok száma kevésnek bizonyult, darabonként 60,8 k. hold szántóföld jutott. A szövetkezeti vezetés — felismerve az igaerőhiány okozta problémák súlyát — minden módon igyekezett a fogaterő számát emelni. Kezdetként május 18-án 25 lovat diszponáltak a járásba, és később is az adott lehetőségek között igyekeztek az ellátottság fokát emelni."3 186
