A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben

Hasonlóképpen a járási átlagként kimutatható 30%-os termékenységi arány — számolva az évenkénti átlagos 5%-os ikerszülésekkel is — feltűnően alacsonynak látszik. Ez a durván harmadoló megoszlás természetesen utalhat az évi háromszori bárányoztatásra is, de a tenyész- anyag közepes kondícióját és minőségi hiányosságait is sejteti velünk. Ez utóbbi megállapításnak megalapozottságára utal az is, hogy a júniusi nyírás során a darabonként nyert gyapjú mennyiség 3,08 kg-ot tett ki.

Bár a juhtenyésztés hagyományos tény észfeltételei megszűntek, a szövetkeztek megyei központja mégis foglalkozott ennek az üzemágnak a tovább fejlesztésével. Miután május 12-én elrendelte a lehetőségek felmérését," úgy döntött, hogy a Nagytoldi-pusztai gazdaságot jelöli ki a juhtenyésztés egyik bázisául. A döntést követően gyors ütemben megindult a juhászatok áttelepítése. A járás gazdaságaiból és a járáson kívüli üzemekből május és június folyamán 2562 db, zömmel továbbtenyésztésre kijelölt állatot hajtottak Nagytoldi-pusztára.™

A sertésállomány fajta és kor szerinti megoszlása a következő volt:

Kan

Koca

Ártán

Összesen

F

ajta

öreg

2 éves

1 éves

Idei

öreg

2 éves

1 éves

Idei

öreg

2 éves

1 éves

Idei

M

angalica

90

7

114

596

953

24

469

1173

6

8

361

541

8007

Mang. x. yorkskire

2

—

—

—

—

—

15

—

—

—

—

—

17

Ismeretlen

—

2

1

—

3

—

—

—

—

—

—

—

6

Összesen

92

9

115

596

956

24

484

1173

6

8

361

541

8030

Amint azt már fentebb is láttuk, a tárgyalt gazdaságok sertésállományára az országos és a megyei átlagnak megfelelően a magyar mangalica túlsúlya volt a jellemző. A nyugati, elsősorban a fehér yorkskire- fajta még csak hibridként jelenik meg. A később Somogybán közkedvelt »keresztezett« néhány képviselőjét nyilván tenyésztési célokra tartották. Az ismeretlen rovatban felvett hat darab állatot pedig valószínűleg szintén a mangalica állományhoz kell sorolnunk.

Amennyiben az állomány jelentőségét akarjuk meghatározni, a fajtából kell kiindulnunk. Közismert, hogy az elég rossz takarmányértékesítő mangalicát — 1 kg súlygyarapodáshoz 4,5—6 kg takarmány szükséges — főként a fehéráruért tenyésztették. E fajtának általában alacsony a szaporodási aránya is. Járásunkban május 21-én, tehát a szállítások megelőzően kelt összesítés szerint 100 kocára átlag mindössze 371 malac jutott. Hasonlóképpen alacsony volt az aránya (11,4%) a hízásra befogható ártánoknak is. Ennek okát feltehetően az elmúlt tél járványaiban és az 1918-as esztendő második felére eső állatrekvirálásokban kereshetjük.

A fontos közellátási érdekektől vezettetve a megyei központ a sertéstenyésztés helyzetét is rendezni kívánta. Egy június 28-án kelt kör184