A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
A rendelkezésre álló iratanyagot áttanulmányozva, — úgy látjuk, — hogy a gazdaságok legfontosabb állata a szarvasmarha volt. Módunk van a tenyészanyag majdnem teljesen egyértelmű osztályozására, az összállomány fajtajellegének megállapítása azonban az adatok globális jellege miatt, ismét lehetetlennek látszik. Az mindenesetre kiderül, hogy a szarvasmarha hármas hasznosításának előtérbe kerülésével a magyar szürke tenyésztése megszűnt. Az igázásra, majd a mustrálás utáni göböly — hizlalásra már vásárlással szerezték be a szükségletet. A nagytestű, az ig'ázás és a közélelmezés szempontjából is alkalmasabb vörös-tarka fajta azonban — úgy látszik — erről a területről is fokozatosan kezdte kiszorítani a magyar ridegmarhát. A tenyészanyag részint a nyugati pepinériából (szimentáli, hollandi), illetőleg a két legfontosabb magyar tájfajtából: a vörös-tarka és a bonyhádi marhából állt. Számszerűen a szimentáli volt túlsúlyban, de a 100 tehénre jutó borjúszám (szimentáli 47, bonyhádi 39) azt mutatja, hogy a tenyészirány a hibridfajták, elsősorban a mai magyartarkát megelőző vörös-tarka érvényre jutása felé mutat. Érdekes módon a geszti szövetkezet tenyésztörekvése az volt, hogy a már nemesített bonyhádi fajtát ismételt szimentáli keresztezéssel javítsák.0" Bizonyos korrekcióra szorul az apaállomány nagyságát feltüntető számsor. Az ott található szám természetesen nem a ténylegesen használható tenyészanyagot jelöli, hanem annál jóval több. Továbbtenyésztésre alkalmas apaállat csak 50 db volt a járás nagyüzemeiben és éppen a megfelelő 12 tehenes arány elérése érdekében kértek a megyei központtól még 2 tenyészbikát.01 A tehenészetek átlagos napi tejtermelése április első felében 2493 liter volt. A borjúállományra eső tehénszámot levonva az első időszakban tehát a tehenenkénti fejési átlag napi 5,8 liter körül mozgott. Ez az alacsonynak mondható átlag nyilván a szükségletnél hiányosabb takarmányozással függött össze. A szorító takarmányínség miatt pl. Igal-pusztáról 5 fejőstehenet Szentgáloskérre kellett irányítani.“ Ugyancsak ez az oka annak is, hogy bár május második felére a tehénállomány 744 db-ra nőtt, a napi tejmennyiség 2323 literre csökkent. Ismeretes, hogy a Földművelésügyi Népbiztosság egyik legfontosabb terve a nagy tejgazdaságok kialakítása volt. Ezzel függött össze, hogy a falvakban sorra vásárolták a tenyésztésre érdemes anyagot. így egyebek között megvették a volt gazdatisztek, intézők kezén lévő rendszerint nagyon jó állományt is.03 Ugyanekkor elrendelték, hogy korpát csak azok a gazdaságok kaphatnak, amelyek igazolhatóan bekapcsolódnak a közellátásba.A takarmányínségen azonban könnyíteni egészen a nyárig nem lehetett, amint azt a sok szigorú tilalom ellenére is terjedő zöd- aratások mutatták."' A gazdaságokban megtermelt tejmennyiséget általában teljes egészében azonnali fogyasztásra fordították. A gazdasági alkalmazottak konven- ciós szükségletén felüli mennyiséget a kaposvári MÁV-internátus, a kaposvári és dombóvári fűtőház, illetőleg a Kaposvári Sajtközpont rendelkezésére bocsátották. A Balaton-parti öszödi tehenészet jobbára a nyári fürdőigényben jelentkező tej igény kielégítésére jött létre, a télen fejt 182
