A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben

lattenyésztés külterj ességének a fokát mutató legelő- és rétterület csökkenése pedig úgy látszik nagyobb volt a megyei átlagnál. Ugyanakkor pl. a szintén somogyi marcali üzemben e két művelési ág az összterület 20%-át tette ki.71 Mindent összevetve tehát úgy tűnik, hogy meg volt a lehetősége annak, már ami a művelési ágmegoszlást illeti, hogy a szocializált gazdaságokban tendenciájában kialakulhasson a belterjes növénytermesztés és állattenyésztés.

Ha a szántóföldi termelés jellegét mélyebben akarjuk megvizsgálni, meg kell határoznunk a gazdaságok vetési arányát. Ez az arány az ösz- szes szántó százalékában a következőképpen alakult:7“

Növényfajták

A 26 gazdaságról felvett ielentés szerint

Máius 24-én

a szántóföld %-ában

Őszi búza és rozs

29,1 %

30,0%

Árpa

8,1 %

8,2%

Zab

7,4 %

7,6%

Tengeri

12,2 %

16,0%

Burgonya

1,8 %

2,1%

Cukorrépa

0,8 %

0.8%

Dohány és egyéb ipari növ.

0,02%

0yl%

Takarmányrépa

2,5 %

23,9%

Pillangósok, mesters. takarm.

16,3 %

Egyéb

' 1,2 %

1,2%

Nincstelenek

5,5%

Vetetten

20,4 o/o

4,1%

összesen:

99,8 %

99,5%

Mint látjuk, az alapul vett 26 gazdaságban az összes szántóterületnek csak kereken 80%-át vetették el. Bár ez a helyzet aligha az alakulások időpontját tükrözi, pl. a dohány kiültetési ideje legalább egy hónappal követte az összesítés eszmei időpontját, április közepét, az átszervezés idejének mozgalmai azonban — úgy hisszük — lelassították annyira a munkák menetét, hogy a fenti táblázat első számoszlopával, mint induló adattal számolhassunk.

Nem érdektelen szemügyre venni a földbe került magok részesedési arányát. Mindenekelőtt megállapítható, hogy az elsősorban közvetlen emberi táplálkozás céljait szolgáló növényféleségek aránya a vetésterület harmadát teszik ki. Az elenyészően csekély cukorrépa- és dohányterülettől eltekintve a többi növényféleség, amelyek elsősorban az állati takarmányozás céljait szolgálták (mint ilyenek »félkész« termékeknek számítanak) feltűnően nagy arányukkal tűntek ki. A takarmánytermelés ilyen nagy részesedése nyilván összefüggött a korábbi évek takarmányínségének tapasztalataival, a rét- és legelőterület már említett alacsony arányával — végeredményben — az egészen belterjes állattenyésztés lehetőségére utal. Különösen örvendetes ténynek látszik, hogy a járásban eddig még ismeretlen trágyával kezelt, különösen karbantartott mesterséges legelőt is alakítottak, bizonyítva ezzel a korábban már idézett mer- nyei jószágkormányzói jelentés megállapításainak helyességét.

177