A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
Az alábbiakban most már vázlatosan szeretnénk áttekinteni az üzemek belső tevékenységét. Figyelmünket a gazdaságok tevékenységének sok összetevője közül főleg négy faktorra irányítanánk: az elemzés során elősorban a szántóföldi termelés helyzetével, az állattenyésztés alakulásával, a gép- és eszközellátás viszonyaival és végül az emberi munkaerő helyzetével szeretnénk foglalkozni. Ahogy azt a szerkezeti elemzésnél is tettük, a feldolgozott 36 gazdaság adatait egy egységes nagyüzem jellemzőiként fogjuk fel. Mindezt két szempont által láttuk igazoltnak. Az alig lezárult háborús időszak alapjában véve ugyanazokat a hatásokat gyakorolta valamennyi üzemre és az e hatások, illetve a korábbi történeti fejlődés eredményeinek mennyiségi és minőségi különbségeit statisztikailag kiegyenlítettnek találtuk. Ezt a summázó megoldást sugallta egy üzemszervezési meggondolás is. Az április és május folyamán kifejlesztett járási számtartási felügyelőség tevékenysége, az anyagi eszközök és termelési feladatok központi kiutalása, illetve kijelölése egy olyan egységes nagyüzem kialakítását célozta — amint azt már fejtegettük — amelynek kereteiben korábban külön kezelt gazdaságok, illetve az ezek részleges összevonásából létrehozott főintézőségek egy-egy önállóságukat teljesen elveszítő majorokká minősültek. Mielőtt azonban a szocializált gazdaságok megmaradt iratanyagának elemzéséhez kezdenénk egy forrásnehézségre kell a figyelmet feltétlenül felhívnunk. Az elemzés alapjául szolgáló március—április kiinduló helyzetet anyaghiány miatt mindössze 26 gazdaság összesítésével tudjuk csak megrajzolni. Éppen ezért a lehetőségek szerint főleg viszonyszámokkal fogunk majd élni, miután ily módon, elkerülve a zavaró mennyiségi különbségeket, tisztább képet nyerhetünk. A szocializálást követő nagyon korlátozott földosztás71 után a nagyüzemek művelési ágmegoszlása az 1897-es gazdacímtár vonatkozó adataival összevetve a következő volt:” Művelési ág 1897. 1919. Szántó 60,1% 67.0% Kert 0.4% 0.9% Rét 5,8% 5.2% Szőlő 0,2 % 0.2% Legelő 11.7% 3.0% Erdő 16.1% 11.8% Adómentes 5.4% 5,5% összesen : 99,7 % 99.6% A két időpont adatait összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy a vizsgált üzemek gazdálkodása az eltelt két évtized alatt a belterjesedés irányába fejlődött. Figyelembevéve a háborús gazdálkodásról fentebb mondottakat, nyilvánvaló, hogy ez az eltolódás zömmel a világháborút megelőző időszakra esett. Az 1907-es vámszerződés hatására ugrásszerűen megnövekvő termény- és állatárak73 a termelés mind fokozatosabb átállítását sürgették. Az általunk vizsgált gazdaságok esetében a szántóföldi terület növekedése a legfeltűnőbb. Az extenzív gazdálkodásnak, különösen az ál176
