A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
együtt tartották (Gölte központtal a volt mernyei uradalom). Ahol erre a birtokok kisebb terjedelménél fogva nem nyílt lehetőség, ott a centrálisán elhelyezkedő gazdaságok lettek a főintézőség székhelyei. Az egy-egy ilyen kerület élén álló főintéző egyúttal megmaradt a korábbi gazdaságának a vezetője is, de megnőtt feladatainak ellátására már kezdettől fogva bizonyos számú segédszemélyzetet neveztek ki mellé. A főintéző feladata a harmadik pénzkezelési utasítás megjelenéséig a szakmai felügyelet ellátása, a központi rendelkezések maradéktalan végrehajtásának ellenőrzése volt. A gazdaságok a pénzügyi jelentéseket kivéve a főintézőn át érintkeztek a gazdasági felügyelőséggel, ugyanakkor ők közvetítették a kéthetenként megtartott járási értekezleten kapott, vagy írásban megküldött felsőbb utasításokat. A pénzügyi kezelés és a számvitel május 20-án bekövetkezett decentralizálásakor létrehozták a főintézőségeken székelő kerületi számvevőségeket. A cél a járási felügyelőség bizonyos fokú tehermentesítése volt. A számadások, pénztárnaplók, a pénzszükségleti előirányzatok ellenőrzése, ezeknek a pénztári főkönyvekben történő rögzítése, ezen túl azt a célt is szolgálta; hogy a nagyobb helyismerettel rendelkező főintézők hatékonyabb ellenőrzést gyakoroljanak az egyes gazdaságok fölött. Az új szerv létrehozásával kapcsolatos várakozások ellenére az ügyintézés még nehézkesebbé vált. Az új közbeiktatott szerv hatására a főintézősági apparátus sok esetben akadozóvá tette mind a járási felügyelőség, mind pedig az egyes gazdaságok működését.5“ . A megyében megalakult termelőszövetkezetek ellenőrzését a Somogy megyei Földmíves Szövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja látta el. Az élén Farkas Adolf, majd Fáber János állt, de tevékenységét mindvégig figyelemmel kísérte Latinca Sándor is. A nehezebben tisztázható helyi jellegű, főleg a politikai szervekkel folytatott vitákban általában az ő döntései voltak az irányadók.57 Maga a megyei Központ május 7-től a Földművelésügyi Népbiztosság alá rendelt önálló szerv volt. A kialakított megyei szerv átfogta a szocializált gazdaságok egész működését, azok irányítására ügyosztályokat hozott létre.58 Április közepén még csak kilenc osztály működött, a hivatali differenciálódás következtében azonban június közepére ezek száma már 17-re emelkedett.59 A kialakított ügyosztályok általában a gazdaságok belső tevékenységének egy-egy oldalát voltak hivatva organizálni, éppen ezért az üzemi tevékenység sokszínű kapcsolódása miatt esetenként előfordult az egyes osztályok közötti hatásköri átfedés. Ezt a nagyfokú aprózódást, amely az adott gazdasági kényszerhelyzet szükségszerű eredményeként jött létre, természetszerűen csak átmeneti megoldásnak szánták. Bizonyítja ezt, hogy az Országos Népgazdasági Tanács létrehozását követően a megyében is egyesítették a szövetkezeti Központot és az Ipari Termelési Tanácsot, és ily módon létrejött a Kerületi Népgazdasági Tanács.6' A megyei gazdasági csúcsszerv létrehozása után az egyes ügyosztályokat is összevonták, és a korábbi 17 helyett hatot, a növénytermesztési, állattenyésztési, személyzeti, műszaki és eszköz, kereskedelmi és könyvelési osztályt alakítottak ki. 174
