A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
A vetési arányoknak elsősorban a közélelmezési cikkek termelését érintő labilitása — bár ezt számszerűen rögzíteni nem áll módunkban — országos szinten is egyre élesebben vetődött fel. Erre utal a földművelés- ügyi miniszternek a törvényhatóságokhoz megküldött 14 020/XII./B. 1. — 1918. sz. rendelete.'22 Egyebek között így írt: »Hangsúlyozni kívánom különösen annak fontosságát, hogy a gazdáink talán nagyobb pénzbeli haszonnal kecsegtető kísérletezések helyett elsősorban is főleg olyan terményeket termesszenek, amelyek a hadsereg ellátása és a közélelmezés biztosítása szempontjából ma elsőrendű fontossággal bírnak.<- Mindezek biztosítására minden rendelkezésre álló kényszerítő eszköz felhasználását megengedhetőnek tartotta.23 Az események további alakulása azonban azt mutatta, hogy az ilyen, vagy ehhez hasonló rendeletek, utasítások vajmi kevés eredménnyel jártak. Az őszirózsás forradalom után bekövetkező birtokjogi bizonytalanság, esetenként az anarchisztikus dúlások, a nagybirtokosok leplezetlen szabotálása és nem utosósorban a fentebb vázolt objektív okok következményei sok olyan problémát2’1 hagytak örökül a Tanácsköztársaságnak, amelyek megoldatlansága alapvetően meghatározta a szocializált nagyüzemek egész termelési tevékenységét. A már hivatkozott napilapnak az intenzív gazdálkodást sürgető megjegyzése,23 vagy Farkas Adolfnak, a Somogy megyei Földmívesszövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja első vezetőjének magabiztos nyilatkozata26 mindvégig csak be nem teljesült óhaj maradt. Mindezeket előrebocsájtva a következőkben azt szeretnénk megvizsgálni, illetőleg meghatározni — most már adatszerűén is —, hogy mi volt az az alap, amelyről a megye igali járásának szocializált mezőgazdasági üzemei elindultak. * * * A Mezőgazdasági Iparrészvénytársaság bérletének 1919 február végén bekövetkező szocializálását az igali járásban először a Magyar Kegyestanítórend mernyei, szentmiklósi és vadéi gazdaságainak lefoglalása követte.2' A szocializálásokat részben a gazdaságok cselédsége hajtotta végre, a birtokok másik részét március 21-e után az újonnan kinevezett járási gazdasági felügyelő, Biedermann Béla vette szövetkezeti kezelésbe. A gazdaságokat környező falvak birtokos parasztsága az előtte folyó átalakulást helyenként ellenségesen szemlélte.28 A községek birtokos és napszámos parasztsága, más helyekhez hasonlóan’29 a gyűlölt nagybirtokrendszer megszüntetésében látta a problémák megoldásának a kulcsát, az uradalmi cselédség pedig a korábban felemelt bérektől indíttatva30 a nagyüzemi forma további fenntartásához ragaszkodott.31 A belpolitikai konszolidálással párhuzamosan visszaszorultak a radikális falusi mozgalmak, és úgy látszott, hogy a tartalmában alapvetően új, de megjelenésében ismerősnek tűnő nagybirtokrendszer továbbra is meg tudta magát menteni, és ez — a bizonyos vonatkozásban megalapozott — látszat a kis- és nagyüzemek egymás mellettiségét, esetenként egészségtelen szembeállássá deformálta. Az igali járásban 36 szocializált nagyüzem alakult március és április fölyamán, mégpedig 35 szövetkezetként, egy pedig, a hetényi volt 168
