A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
piarista gazdaság azonnal állami nagyüzemmé szerveződött. A későbbiek során e kétféle üzem igazgatása és gazdálkodása teljesen azonos módon történt, a köztük lévő tervezett különbségek fokozatosan elmosódtak. A két típus közti különbséget egyébként — amennyire a rendelkezésre álló anyagból megállapítható — abban látjuk, hogy míg az ún. szövetkezetek a termelt jövedelem egyrészének a gazdasági év végén történő kiosztását tervezték,33 addig ez a hetényi gazdasággal kapcsolatban sohasem vetődött fel. Április 6-án, a szocializálás befejeztével a közös használatba vett uradalmak összterülete 48 929 khold 1520 CH-ölet tett ki. A kerület magja az összbirtok 40 %-át kitevő mernyei uradalom lett, amelynek a járás, illetve a megye területén kívül eső tartozékaikat is a célszerűbb kezelés érdekében az igali járáshoz csatolták. Mint ismeretes a szocializált gazdaságokra megalakulásuk idején rendkívül nagy feladat várt — különösen a Dunántúlon. A hadieseményektől távol, békésebb viszonyok között biztosítaniok kellett az egész ország, az éhező főváros és a harcoló Vörös Hadsereg ellátását. Ezt a nagy erőfeszítést a korábbi évek háborús termelése által kizsarolt mezőgazdaságtól várták. Az kétségtelen volt, hogy a kitűzött célok megvalósítását csak a rendelkezésre álló erők teljes koncentrálásával lehetett elérni.33 Az egyéb, ismert politikai meggondolások mellett ez volt a mozgatója annak a folyamatnak, amely az eredetileg önálló gazdasági egységként létrejött szocializált üzemeket fokozatosan akkumulálta, és egy- egy járást egy-egy viszonylag önálló nagyüzemmé fejlesztett. A gazdaságok szocializálásának időpontjában adva volt a már kialakult közigazgatási hierarchia, amelyet aztán a gazdasági szervek is követtek. A helyi, járási, megyei és legfelül az országos vezetés szükségképpen meghatározta a gazdasági egységek fokozatait is. Ennek megfelelően a legalacsonyabb szintet a helyi intézőségek jelentették. Ezekre épült rá a járási gazdasági felügyelőség, a megyei irányítást pedig a Kaposvárott székelő »Somogy megyei Pöldmívesszövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja« végezte. A gazdasági szervek hierarchiája azonban bizonyos fokig módosultán valósult meg. A közigazgatási szerkezet különböző szintjeinek viszonylagos autonómiája korlátozottabban érvényesült. Ennek egyebek között az volt az oka, hogy az igali járásban lezajlott szocializálások csak részben estek március 21. előttre, a gazdaságok többsége április elején a XXXVIII. F. K. sz. rendelet alapján, az újonnan kinevezett járási gazdasági fölügyelő, Biedermann Béla irányításával került társadalmi tulajdonba. Az átalakulás körüli bábáskodás már eleve utat nyitott annak az irányzatnak, amely a gazdasági demokrácia fokozatos háttérbeszorításával a centralizáció gondolatát juttatta érvényre. A korábban készült Ügyviteli szabályzat tervezetben szereplő direktórium létre sem jött,31 helyét a jóval kisebb hatáskörrel felruházott bizalmi testület foglalta el. Az egyes gazdaságok belső ügyeinek intézése pedig a kinevezett intézők kezébe került, akik általában a járási gazdasági felügyelő utasításai alapján tevékenykedtek. Az igali járásban létrejött szocializált üzemek élén tehát a járási gazdasági felügyelő állott. Székhelyét nem a járás igazgatási központjá169
