A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
AZ IGÁLI JÁRÁS SZOCIALIZÁLT NAGYÜZEMEI 1919-BEN Tóth Tibor A külső- és a belső ellenforradalommal kezdettől fogva szembenálló Tanácsköztársaság fennállásának ideje alatt egyik legfontosabb probléma: az agrárkérdés megoldása és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági termelés folyamatosságának a biztosítása volt. Különösen fontos volt ez a Dunántúlon, ahol a hadműveletektől távol, viszonylag nyugodtabb körülmények között kellett gondoskodni az ipari körzetek és — elsősorban — a harcoló Vörös Hadsereg élelmezéséről. Az ellátás biztosításában fontos szerepet szántak a Forradalmi Kormányzótanács XXXVIII. sz. rendeletével szocializált, ily módon együtt tartott nagybirtokoknak.1 E fontos feladat megoldása kapcsán a szocializált üzemek azonban olyan szubjektív és objektív akadályokkal kerültek szembe, amelyek mindegyikének elhárítására — már csak a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt — sem kerülhetett sor. A várt földosztás elmaradása, az akadozó iparcikk ellátás okozta elégedetlenség, a gazdaságok élén meghagyott birtokosoknak, vezetőknek szabotőr tevékenyégé," objektíve pedig a megelőző négy év háborús gazdálkodásának mély nyomai egészen súlyossá tették a helyzetet. Nem célunk itt ezen összetevők részletes elemzése, azt a szakiroda- lom már korábban megtette.' Miután azonban a szocializálás időpontjában az adott üzemi állapotok egy korábbi, meglehetősen eltorzult fejlődés következményei voltak, elkerülhetetlennek látszik a háborús gazdálkodás leglényegesebb jegyeinek a rögzítése. Az adott helyzettel szükségszerűen együttjáró kényszerintézkedések, s ezek hatása: a mezőgazdaság termelőerőinek egyre nagyobb arányú pusztulása'1 Somogyot sem hagyta érintetlenül. 1918 folyamán 11 200 vagon kenyérgabonát, 500 vagon árpát, 5000 vagon tengerit, 4000 vagon burgonyát kellett a megyének leadni.5 A mezőgazdasági termékek ilyen nagyarányú elvonása mellett különösen súlyos volt az állatállományt érintő rekvirálások következménye. 1918 elején 6440 db élőmarha leadását rendelték el,6 majd az év nyarán 2500 db 40 kg súlyú sertést, 186 000 q őszi- és 62 000 q tavaszi szalmát szállítottak el a 'megyéből/ A korábbi évek hasonló volumenű szállításainak következményeként 1918-ra — 1914-hez viszonyítva — a szarvasmarhaállomány 17 392 db-al, 165
