A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben

a sertésállomány 47 119 db-al, a juhállomány 33 488 db-al, a lóállomány 14 717 db-al csökkent.8 Mindezek következményeként három szempontból is komoly károsodás érte a megyét: romlott az élelmiszerellátás helyzete; egyre fokozottabban jelentkezett az igaerő hiány, az elvitt állomány jelentős része pedig a tenyészanyag megcsappanását eredeményezte. Az 1918-ban átvételre felhajtott szarvasmarhákkal kapcsolatban panaszosan jelentette Kaoskovics alispán, hogy azok »70%-a tehén volt«.9

Az állatállományt tekintve egyedül a borjúállomány gyarapodott valamelyest 1914-hez képes (388 db-al) a 3 éven aluli üszők levágását tilalmazó 7512/1914. M. E. sz. rendelet eredményeként. Ismeretes azonban, hogy ezt a rendeletet is, éppen a szorító takarmányínség miatt, már a háború végén fel kelett oldani (a 92577 IV. 1. 1917. sz., a 6732/VI. 1. 1918. sz. F. M. rendeletek),10 következésképpen annak hatékonysága csak korlátozottan érvényesülhetett.

A készletek még teljesebb elvonását célozta az áz 1918 elején keletkezett közellátási rendelet, amely a legszükségesebb iparcikkekkel történő ellátásban mutatkozó súlyos hiányokat kihasználva, részleges mező- gazdasági és ipari cserekereskedelmet vezetett be.1'

Ennek során átadtak a megyének 210 pár kender és 184 pár használt bőr lószerszámot, 2400 pár bakancsot, 9468 kg nyersbőrt, 700 m szövetet, 40 db gazdasági szekeret és nagyobb mennyiségű cérnát, gyertyát, petróleumot, alkoholt és dohányt. Mindezek megvételéhez az áruk értékének megfelelő mennyiségű növényi vagy állati eredetű élelmiszer leadását kellett igazolni. Ez főleg a sok rekvirálás által amúgy is komolyan sújtott parasztságot érintette, amely a legfontosabb iparcikkek beszerzését a házi szükségletek további csökkentésével tudta csak megoldani. Az iparcikkek ellátására jellemző volt, hogy a megye alispánja egy, a kereskedelmi miniszterhez küldött felterjesztésében azt kérte, hogy a kiutalt cipő kontingenst olyannyira emeljék fel, hogy minden 5 főre jusson egy pár cipő. Mint megállapítja, az eddigi mennyiséget kiutalva, csak minden 100 ember kapott egy párat.11'

Ugyanakkor fokozatosan csökkent a szántóföldi termelés színvonala és eredményessége is. A lecsökkent igaerő, a bevonultatások következtében megfogyatkozott munkáskéz, a mezőgazdasági gépek üzemeltetésének egyre gyarapodó nehézségei a földművelés hatékonyságának a csökkenését eredményezték. Mindezekről Brokes Rezső, megyei gazdasági felügyelő a következő jélentést küldte a földművelésügyi miniszternek 1918. október 24-én: »Az őszi vetési munkálatok a folytonos esőzések miatt még befejezést nem nyertek. A vetési munkálatok befejezését akadályozza még azon körülmény is, hogy munkáshiány miatt a burgonya, takarmányrépa és cukorrépa egy része még szedetlen, így ezen területek elvetése az ősz folyamán alig lesz bevégezhető. Hátráltatja a vetés befejezését a spanyolj árvány, vannak gazdaságok, ahol oly mértékben lépett fel, hogy az összes gazdasági munkák szünetelnek. Előreláthatólag a folyó évben őszi gabonával bevetett és még ezentúl elvethető terület a múlt évinél 15%-al kevesebb lesz.«11

Amint az az idézett jelentésből is kiderült, egyre súlyosabbá vált a munkáskéz hiánya is a megyében. Az 1918 tavaszán eszközölt jelentés so166